FORDÍTÁSI ÚTMUTATÓ

A fordítás lehetőségei a reklámban

Salánki Ágnes

Tanszékvezető egyetemi docens, Miskolci Egyetem, Német Nyelvészeti Tanszék

Mi a „reklám” tulajdonképpen? Erre számos lexikonban olvashatunk különböző definíciókat, álljon itt ezek közül egy a sok közül a Britannica Hungarica 2005-ben megjelent DVD összefoglalója: „ ... reklám mindazon eszközök és módszerek összessége, amelyekkel rendszerint valamely termék vagy szolgáltatás előnyeiről igyekeznek meggyőzni a közvéleményt. A legtöbb reklám valamilyen árucikk megvásárlására biztat, de hasonló módon próbálják rávenni az embereket bizonyos társadalmi és politikai érdekű cselekedetekre vagy magatartásra, például arra, hogy óvatosan vezessenek, támogassanak egy alapítványt, vagy valamelyik pártra szavazzanak. A szabad piacgazdaságú országokban a reklámipar a szolgáltatószektor egyik legfontosabb ágazatává és a sajtó döntő fontosságú beviteli forrásává vált!”

A fenti idézet ellenére kijelenthetjük, hogy ezen esetben kizárólag a gazdasági jellegű reklámmal foglalkozunk, nem érintjük tehát sem a politikai propagandát, sem a társadalmi jellegű hirdetéseket.

Második kérdésünk joggal arra irányul, mi célt szolgál a (kereskedelmi) reklám, milyen szerepet tölt be gazdasági életünkben. Ha áttanulmányozzuk a reklám történetét, erre több német, tudományos igénnyel megírt munkából is választ kaphatunk.

Magyarországon ez a kérdés hosszú ideig, a piacgazdaság megjelenéséig nem merült fel, holott reklám már a 19. század elejétől létezett. A szakirodalom „szülőföldjének” Franciaországot tekinti, bár „karriere” a nyugati államokban sem volt zökkenőmentes, a Harmadik Birodalomban 1933 táján pl. a tipikusan gazdaságinak számító reklám nagyot veszített jelentőségéből.

Harmadik kérdésünk a reklámok „átvételére”, fordítására, fordíthatóságára vonatkozhat, vonatkozik. Érdemes-e reklámot fordítani, és ha igen, milyen módon? Erre a legutóbbi kérdésre kísérlek meg írásommal választ adni.

Mint az valószínűleg már feltűnt az olvasónak elsősorban a különböző csatornák TV- műsorainak nézésekor, számos reklám az idegennyelvű adásoknál már valahonnan ismerősnek tűnik. Hamarosan ennek okát is felismerjük: a külföldi csatornákon megjelenő klippek képi és hanghatások (pl. zenei aláfestés) tekintetében tökéletesen megfelelnek az általunk a magyar csatornákon látott reklámoknak. (A számtalan egyéb reklámhordozó: rádió, újság, folyóirat, plakát esetében erről már kevésbé eshet szó, ennek okait feltárni azonban már túlmutat ezen rövid értekezés keretein.)

A reklám fordítható, ám tegyük hozzá, hogy csak bizonyos esetekben van annak értelme, nevezetesen csak akkor, ha az a célnyelvi nézőnél is ugyanazt a hatást váltja ki, mint a forrásnyelvinél.

Jómagam a német és a magyar reklám fordíthatósága vizsgálatának szenteltem kutatásaim során jelentős figyelmet, bár meg kell jegyeznem, távolról sem biztos, hogy a német nyelvű klippeket valójában „eredetinek”, tehát forrásnyelvinek kezelhetjük a magyarral szemben. Előfordulhat számos esetben, hogy már a német TV-csatornákon látott klipp is egy angol, amerikai vagy francia változat átvételéből adódik, ennek a kérdésnek a megítélésénél tehát óvatosnak kell lennünk.

Felvethetjük továbbá, mi a reklám fordításának stratégiája, mennyire fordítható a reklám? Példaként rögtön eszünkbe juthat a: „Gut. Besser. Gösser. (Österreichs bestes Bier).” régi, ismert szlogen, amely közszájon forog, esetleg a nélkül is, hogy valaki tudna németül. Miről van szó valójában? A német forrásnyelvi olvasó számára a „gut” melléknév rendhagyó fokozása miatt a más szótőből képzett „besser” szó valóban a középfokot jelenti. Nyelvtanilag a felsőfok a „best-„tőből” képződik, tehát, ha ezt a forrásnyelvi olvasó az általa tanult, „megszokott sorrendben” helyettesíti, az az asszociációk szintjén óhatatlanul a felsőfokra enged következtetni. A szlogen ezáltal implicit módon közli a befogadóval, hogy a „Gösser a létező legjobb sör”. Vajon így van ez a magyaroknál is? Hála a szlogen gyakori ismétlődésének, és annak, hogy honfitársaink jó néhányan beszélik ezt a nyelvet, feltehetően már igen!

Alátámasztja ezt az appellatív hatást, és a könnyebb megjegyezhetőséget a rím is. A zárójelben látható megjegyzés arra utal, hogy a magyar csatornákon a teljes német nyelvű szöveget egy ideig így közvetítették, ami viszont a németül nem tudó emberek számára akár zavaró hatású is lehetett, ezért ezt a későbbi változatokban el is hagyták, a szlogen maga viszont olyan sikeres, hogy már évek óta, és feltehetően még évekig láthatjuk, olvashatjuk majd.

Ez az előrebocsátott példa nyelvi szempontból sokkal inkább a fordíthatatlanság érzését sugallja a szójáték miatt, a helyzet azonban nem ilyen aggasztó, ha visszatérünk a fordítástechnikai megközelítési lehetőségekhez a reklám más nyelvekre történő átültetését illetően. A legújabb korszakokban született szövegnyelvészeti eredményeket, azok megalapozottságát, logikáját nem vitatva, a magam részéről e tekintetben még mindig szívesen részesítem előnyben Katharina Reiβnak a múlt század 70-es éveiben született fordításreleváns szövegtipológiáját.

Reiβ modellje alapján az appellatív, más néven operatív szövegtípus az, amely a reklám fordításánal olyan megoldásokat javasol, amelyek alkalmasak arra, hogy egyrészt a vevőkben a vásárlói szándékot serkentsék, a vásárlót cselekvésre késztessék, számára az adott terméket vagy a szolgáltatást nélkülözhetetlennek tüntessék fel. (Reiß 1983) (Az említett modell másrészt a politikai propaganda-szövegek, valamint a misszionárius szövegek fordítását is ebbe a kategóriába sorolja, ez utóbbi két változatról azonban – mint említettem - nem célunk most szót ejteni: egyrészt azért, mert a cikk témája egyértelműen a gazdasági éretelemben vett „propagandához”, azaz a reklámhoz kapcsolódik, másrészt azért, mert a politikai propaganda- szövegek és a misszionárius szónoklatok fordítási lehetőségeit sok tényező pragmatikai szempontból ki is zárja. Meghatározott lehet a „megszólítottak” köre, és ez igen fontos tényező. Egyetlen példa: a nem kis téttel járó magyar 2006-os választásokon pl. fölösleges lenne a magyar nyelvet nem beszélő, magyarországi szavazati joggal nem rendelkező állampolgárok számára a magyar választási kampány akármelyik oldalról történő megközelítése magyarról bármilyen nyelvre történő fordítás útján, hiszen nem ők a „célközönség”, hanem a magyar nyelven úgyis értő, azt anyanyelvként beszélő magyar állampolgárok.)

A fordítás célja ugyanis mindig az aktuális célnyelvi olvasónak az aktuális forrásnyelvi közleményt továbbítani, a neki legtermészetesebben ható célnyelvi szerkezetekkel, miközben az eredeti hatás, ez esetben a cselekvésre való buzdítás nem veszhet el. Az appellatív szövegtípusnak éppen ez a sajátja, és ennek a fordításban is érvényesülnie kell. A kereskedelmi reklám ebből a szempontból sokkal univerzálisabb jelleget ölthet, hiszen az export-import tevékenység nemzetközi szerepének fokozódásával sokkal relevánsabb az a kérdés, hogy a vásárlót több nyelven, kit-kit saját anyanyelvén szólítsunk meg.

A reklám fordításában – a fenti szempontok figyelembe vétele mellett – a német és a magyar nyelvpár esetében meglehetősen jó csoportosítási szempontokat találhatunk egy nyelvészeti vizsgálat keretében abban a tekintetben, hogy az ekvivalencia a szlogenben milyen szinteken valósul meg. Figyeljük csak meg az alábbiakban a német TV-csatornákon látott reklám- klippeket, és a hozzájuk fűződő szlogeneket a morfológia és a szintaxis tükrében, ill. megvizsgálhatunk – néhány példa erejéig – egyéb érdekes változatokat is az ekvivalencia megvalósulása szempontjából.

Hangsúlyozni szeretném itt, hogy célom ezen esetben nem gazdasági indíttatású, vagyis nem az, hogy a jelenleg legdivatosabb, legtöbbet játszott reklám-klippeknek csináljak további „reklámot”, sokkal inkább az, hogy az általam több éve gyűjtött anyagból kiemeljem azokat a pédákat, amelyek az értekezés szempontjából relevánsnak, sokatmondónak tekinthetők, és – messze túlmutatnak nyelvi leleményesség tekintetében - esetleges utódaikon. (Mindez természetesen egyéni megítélés kérdése, így a szakma képviselőitől, és hasonló témával foglalkozó kollégáimtól is szíves elnézést kérek, ha más állásponton vagyunk / lennénk!)

Teljes egyezőség mutatható ki a fordításban a lexikai, morfológiai és szintaktikai szinteken

„Der erste Wolf, der backen kann.” - „Az első farkas, amelyik sütni tud.”

A lexémák szintjén itt az appellatív jelleget a szlogennek a „farkas” főnévnek (ebben az esetben a márkanév) mindkét nyelvben a sütés folyamatához kapcsolódó szokatlan asszociációja kölcsönzi, a vonatkozó névmással bevezetett mellékmondat a két nyelvben szintaktikailag pedig tökéletesen megegyezik.

„Katzen würden Whiskas kaufen.” - „A macskák Whiskast vennének.”

Ugyanezt figyelhetjük meg a fenti egyszerű mondatban is. Magáról a termékről, annak jellegéről, minőségéről a szlogen explicit módon verbálisan semmit nem közvetít, a reklám- klipp segítségével, a látottak alapján azonban az a macskatulajdonosokban az ő személyes megszólításuk nélkül is képes kiváltani egyfajta „azonusulási folyamatot”, ahogy azt Möckemann és Zander nevezi, azt sugallva nekik, hogy kedvencüknek akkor szereznek örömet, ha Whiskast vásárolnak számukra.

„Ist der neu? Nein, mit Perwoll gewaschen.” - „Új? Nem! Perwollal mosva.”

Gyakorlatilag azonos lexémák alkalmazásával éri el hatását a fent reklámozott mosópor szlogenje is, fülünk – talán kissé nehezen, de - már megszokta a magyar ember számára a célnyelvben kissé szokatlan particípiumot, amely a fordításban a tökéletes morfológiai egyezést is biztosítja. A minimális tipográfiai különbség, amely itt felfedezhető a többtagú szlogen ortográfiai tagolásánál, a szintaktikai egységet valójában nem módosítja. A szerző és a fordító is előszeretettel él itt a reklám „bevált” elemeivel, a már amúgy is pozitív asszociációkat kiváltó kulcsszavak („neu”- „új”) használatával és a tagadó forma azon erősítő hatásával, amely a néző számára egyértelműen fokozást sugall. Értsd: valami még az „újnál” is szinte jobb és szebb, úgymond hosszú távon és megbízhatóan tökéletes lehet, ha a megfelelő módszert megtaláljuk annak ápolására.

Ennek a fordítási módszernek az alkalmazására sorolhatjuk fel a legtöbb példát, álljon itt még néhány, immár további részletes magyarázat nélkül: „Red Bull verleiht Flügel.” – „A Red Bull szárnyakat ad.” , „Siemens. Wir gehören zur Familie.” – „Siemens. A családhoz tartozunk.” , „Seat Leon. So stark wie er aussieht.” – „Seat Leon. Olyan erős, amilyennek látszik” , „Milka. Die zarteste Versuchung, seit es Schokolade gibt.” – „Milka. A leggyengédebb csábítás, mióta csokoládé létezik.” , „Alles für den Fuβ” – „Mindent a lábnak” (Scholl), stb.

Ekvivalencia, amely szintaktikai különbségekkel jön létre a fordításban, hogy a célnyelv szintaktikai sajátosságait a legteljesebb mértékben figyelembe vegye

„Pedigree. Gesundheit, die man sehen kann.” - „Pedigree. A szemmel látható egészség.”

A kéttagú szlogent – mint az oly sokszor előfordul – a márkanév vezeti be mind a német mind a magyar változatban. Itt is találkozhatunk a „Gesundheit” – „egészség” főnevekkel, amelyek kulcsszóként, „varázsszóként” hatnak a reklám nyelvében. A szintaktikai szerkezet szintjén itt azonban jelentős különbséget figyelhetünk meg. Míg a német verzióban vonatkozó névmással bevezetett mellékmondat szerepel, addig a magyar jelzős szerkezetet választ, hogy a vásárló figyelmét a termékre felhívja, hiszen ez a célnyelvi befogadó olvasatában nyelvileg természetesebbnek hat.

„Airwaves. Draufbeiβen. Durchatmen.” - „Arwaves. Harapjon rá és fellélegezhet.”

Itt a példában szintén olyan fordítási megoldást választottak, amely a célnyelv, azaz a magyar struktúrájához közelebb áll. Míg a német lényegre törő infinitívek a felszólítás kritériumainak teljes mértékben eleget tesznek, addig ugyanennek a megoldásnak az átvétele a mi fülünk számára stilisztikailag olyan erősnek hatna, hogy – lévén kategórikus parancsról, utasításról szó – inkább csökkentené, mint növelné vásárlói kedvünket. A magyarban a felszólító mód használata, az appelláció személyes jellege sokkal inkább tanácsként hangzik, és az ez által elérhető pozitív hatásra történő utalás sem marad el, a meggyőzés ereje ez által tehát sokkal nagyobb lehet.

„Nivea. Eine natürliche und schöne Bräune auch ohne Sonne.” - „Nivea. Napbarnította bőr nap nélkül is.”

A különbség ebben a fordításban a lexémák és a morfológia szintjén mutatkozik meg, ám az ekvivalencia megvalósulása tagadhatatlan. „A természetes és szép barnaság” (nyers fordításban) és a „napbarnította bőr” egyértelműen szinonímáknak tekinthetők a szlogen olvasatában, a német és a magyar jelzős szerkezetben azonban itt a lexikai elemek esetében a fordításban időnként megfigyelhető, a fordításelméletből ismert „jelentés-áthelyezés” jelenségével találkozunk. Az egyes jelentéseket ez esetben ugyanis a mondat más helyén, más szófaj segítségével adjuk vissza.

Nincs egyezés a lexikológia, a morfológia és a szintaxis szintjén

Ahol a lexikológia szintjén egyezőség nincs, ott sok fordító megtorpan, fordíthatatlanságról beszél, bizonyos, az ekvivalencia tágabban értelmezett létrejöttét azonban ebben az esetben sem tagadhatjuk, csak az itt egy magasabb, elvontabb szinten, tisztán az asszociációk szintjén valósul meg. Gondoljunk csak a következő régebbi szlogenre és német, ill. magyar reklámklippre:

„Knorr. Essen mit Lust und Liebe” - „Knorr. Mindennap új varázslat.”

A szlogen elején feltüntetett márkanév már eleve utal arra, hogy ugyanazon termékre szeretnék a vásárló figyelmét felhívni. Ha a televíziót nézve a képi és hanghatásokat is egybevetjük, egyértelműen kiderül számunkra, hogy ugyannak a klippnek a „lefordított” változatáról van szó. Pedig a kéttagú szlogen második részében a szöveg szintjén gyakorlatilag semmi azonosságot nem találunk a fent említett szinteken. Kérdés, fordításról van-e szó ebben az esetben. A válasz itt ismét az elért hatásban keresendő, tehát abban, hogy tágabb értelemben megvalósul-e az ekvivalencia. (Természetesen tisztában kell lennünk azzal, hogy a Reiβ szövegtipológiája szerinti audio-mediális elemeket is figyelembe kell vennünk a fordításban, amennyiben valamilyen „közvetítő közeggel” – itt: zene – találkozunk. Ekkor a fordításban, fordíthatóságban az ú.n. „kiénekelhetőség” igen nagy szerepet játszik.) Visszatérve eredeti kérdésünkhöz ajánlott itt a lexémák szemantikai elemzése. Az „Essen” szó a maga „étkezés, evés” jelentésével a tökéletes hétköznapiságot sugallja, éppúgy, mint a magyar verzióban a „mindennap” szó. A „Lust und Liebe” – „jókedv és öröm” pedig a maximálisan pozitív hozzáállást, ígéretet érzékeltetik, majdnem olyan hatásfokkal, amellyel a magyarban a „varázslat” szó bír. Véleményem szerint tehát az ekvivalencia ebben az esetben - tágabb értelemben - megvalósul, a vevő biztatása, ösztönzése a pozitív kulcsszavak segítségével megtörténik.

„Bounty. Traumhaft exotisch.” - „Bounty. Az édenkert íze.”

A márkanév után minkét mondat elliptikus szerkezetű. Az ekvivalencia a lexémák szintjén egyáltalán nem valósul meg, de erről morfológiai és szintaktikai szinten sem beszélhetünk. A német szlogenben ugyanis bővített minőségjelző utal - szófajilag melléknevekkel - a termék tulajdonságaira, és teszi azt így a néző számára vonzóvá, míg a magyar birtokos jelzős szerkezettel - szófajilag főnevekkel - próbál az olvasóra hatni. A kommunikatív célt ugyanakkor azonosnak tekinthetjük, és beszélhetünk az ekvivalencia tágabb értelmű megvalósulásáról: az „exotisch” vagy akár a – lexikai módszerekkel - még fokozottabb „traumhaft exotisch” bővített jelző ugyanis appellatív szempontból ugyanúgy kiválthatják a potenciális vásárlóban a „távoliság”, a „különlegesség” érzetét, mint a magyar „édenkert” szó. A televíziós klippet figyelembe véve ebben az esetben is elmondható, mint az előző példánál, hogy a hangeffektusok is azonosak, a fordításnál az audio-mediális szempontokat tehát ugyanúgy figyelembe kellett venni. (Salánki 2002)

„Natürlich ohne Hormone.” (Remifemin) - „Természetesen természetes.” (Remifemin)

Lexikai, morfológiai és szintaktikai egybeesésről természetesen ezen szlogenek esetében sem beszélhetünk. Mindkettő igen appellatív jellegű, de míg azt mondhatjuk, hogy a német változat a „hormonok” kulcsszó explicit használatával inkább a racionális meggyőzés elvén alapul, ezzel egyben kissé jobban utalva a termék jellegére is, addig a magyar verzió a szójáték lehetőségét használja ki a potenciális vásárló figyelmének felkeltésére. A „natülich” – „természetes” kulcsszavakat azonban mindkét szlogenben megtalálhatjuk.

Véleményem szerint (ismét további, bővebb kifejtés nélkül) ily módon, ezen az asszociatív, tehát – úgymond - „magasabb szempontú”, szemantikai és pragmatikai elemzésen múlik a fordíthatóság kérdése, a dinamikus ekvivalencia megvalósulásának lehetősége az alábbi szlogenek és „fordításaik” esetében is: „Gilette. Für das Beste im Mann.” – „Gilette. Férfiasan tökéletes.” , „Denim ... und Sie haben jede Situation fest im Griff.” – „Denim. A férfinak, akinek minden sikerül” , „Soft, Softer, Softis. Zewa Softis.” – „Zewa Softis. A különbség tapintható.”, stb.

Fordíthatatlansági kritériumok a reklámban

A fentiekben remélhetőleg sikerült bizonyítani, hogy a reklám tehát fordítható, ha e folyamat közben számos elemet is kell figyelembe vennünk, mérlegelnünk. A fordításnak ebben az esetben is vannak természetesen határai, korlátai, főként akkor, ha a reklám homonímián, poliszémián, szójátékokon, retorikai eszközökön alapul. Álljon itt erre néhány magyar példa:

- „Reach. Hogy a fog valóban jövő idő legyen”

A homonímia jelensége, egyrészt, mint a jövő idő nyelvtani segédigéje, másrészt főnévként, mint a szájban található rágószerv része, mivel azonos alakú, egymástól teljesen független jelentéstartalmú szavakról beszélhetünk, éppen ezzel a szóvicc jellegű hatásával képes appellatív funkciójának eleget tenni a szlogenben.

- „Uram, higgye el, nincsenek milliók az órájában. Már háromszor szétszedtem!

- Az lehetetlen! Nekem a lottózóban azt mondták, hogy minden órában milliókat és autókat nyerhet. Kérem! Nem nézné meg még egyszer a kedvemért?!”

Ebben az esetben az „óra” szó, mint időegység és mint időmérő eszköz (latin eredet, de sok nyelvben a későbbiekben külön-külön lexémákat alkalmaztak rá (v.ö. német: Stunde – Uhr, angol: hour - watch) nyelvészetileg poliszémiának tekinthető. Vagyis azonos alakú, egymással összefüggő, ám mégis más-más jelentést hordozó szavakról beszélhetünk.

Ezen változatok mellett azonban célszerű foglalkozni azzal a reklámhatással is, amit a szlogen kettős olvasata révén nyerhetünk, és amely szintén nem kedvez feltétlenül a „fordíthatóságnak”. Erre is találhatunk mind a német, mind a magyar nyelvben példát, (ezek azonban szintén nem jelennek meg fordítások formájában, csak a forrásnyelven „élvezhetők”, azokban tudom én is bemutatni ezeket):

- „Schritt für Schritt Venen stärken.” (Perivar N forte)

A szlogen utal kettős olvasatában egyrészt a járásra, amely a vénák működésével, az esetleges fájdalomérzettel nagymértékben összefügg, másrészt a fokozatosságra, vagyis arra, hogy a gyógyhatású készítmény csak egy idő után fejti ki igazi hatását.

- „Ez a lap jár Önnek!” (Népszabadság)

Mint láthatjuk, ilyen jellegű kettős olvasat a magyar szlogenek esetében is lehetséges. A fenti példa (szintén hominímián alapulva) az által éri el a vásárlónál hatását, hogy az „önt ezt a lapot megérdemli” képzet már eleve társul az asszociációval, miszerint „Ön ezt a lapot rendszeresen megrendeli”.

De térjünk vissza még néhány érdekes példához a fordíthatatlanságot hangsúlyozva. A magyar nyelv sajátos jellege lehetővé tesz bizonyos szójátékokat, egyedi szóalkotásokat, amelyek a szlogen lényegének (rövidség, könnyű megjegyezhetőség, találékonyság, egyediség) maximálisan eleget tesznek. Itt olyan nyelvi eszközök állnak rendelkezésünkre, mint pl. a betűbetoldás, betűcsere, antitézis, alliteráció, vagy akár a kissé tréfás „eszperente nyelv” használata: „Schöller. A jegeslegjobb.!” , „Rama. Kennivalóan finom.”, „Patientia. Hat hét hit, és hat.” (régi hajnövesztő szer), „Hall. Lélegzetelállítóan lélegzetmegindító.”, „Kozel. Megszereted e cseh remeket!”.

Szállóigék, állandósult szókapcsolatok a reklámban

A szállóigéknek, közmondásoknak, állandósult szókapcsolatoknak szintén nagy szerep jut a reklámszlogenek megalkotásában, mivel azokat - találóan átalakítva – minden további nélkül alkalmazhatjuk egy-egy termék sikeres szlogenjeként. Nem véletlen ez, hiszen ezekben az olyan jól bevált, mindenki által ismert, régi mondások „igazságát” fogalmazzák meg, amelyek asszociációinkban gyakorlatilag megkérdőjeleztethetetlenné teszik a hitelességet. Ez a jelenség mindkét általam vizsgált nyelvben jelen van, fordításukra példát azonban még nem találtam: „Die klügere Zahnbürste gibt nach.” (Dr. Best), „Dafür gibt man sein letztes Hemd.” (Heinz Ketchup), „Szállunk rendelkezésére!” (MALÉV), „Jó lapot!” (Népszabadság), „Én csak tudom, hiszen megettem már a kefírem javát.” (Danone), „Mucopromt. Ha torkig vagy a torokfájással.”

Nem fordított angol szlogenek

Miután egyre nyilvánvalóbb tényként könyvelhetjük el az angol nyelv térhódítását az egész világon, nem lephet meg minket az sem, hogy már jó néhány éve a TV-ből, de különböző reklámhordozókból is az „eredeti?” angol szlogen köszön vissza: „Philips. Let’s make things better”. „Test the West!”, „Leasure with pleasure!” (Budmil), I’m lovin’ it!” (McDonald’s), „Nokia. Connecting people”, „Allways Coca Cola.”

Ezeknek a nem lefordított szlogennek valószínűleg célzatos üzenete van: a nemzetköziség érzésének keltése. Ahogyan a termék bárhol a világon megkapható, ugyanúgy természetes az is, hogy az angol szöveget a potenciális vásárló megérti.

Ennek a pár, korántsem teljesen kifejtett, mintegy csak nyelvi „továbbgondolkodást” sugalló példának, ill. azok – részleges – magyarázatának ismertetésével szerettem volna rövid írásommal elérni azt, hogy a cikkem iránt érdeklődő nyelvészek, ill. akár németül is beszélő, reklám-marketinggel foglalkozó szakemberek a fenti sorokon elgondolkodjanak, saját szakmai tudásukkal, tapasztalataikkal azt bővítsék, és – legyen szó akár fordításról, akár egyedi ötletekről - ezáltal minél „színesebb”, leleményesebb és nyelvi szempontból is élvezhetőbb klippekkel és szlogenekkel ajándékozzanak meg minket.

+36 1 / 209 6386 ils@ils.hu