OKIRATOK FORDÍTÁSA II.
Előzetes megjegyzések: „okirat” minden olyan írásos feljegyzés, amely bizonyítási célokra szolgál, de mivel idegen nyelven (a forrásnyelven) íródott, fordítására van szükség. Az „okiratfordítás” az idegen nyelven (a forrásnyelven) íródott okiratból készített fordítás, amely a fordítás célnyelvének közegében az eredeti okirat helyett történő használatra szolgál. TeljességAz összes (forrásnyelvi) szöveget teljes terjedelmében le kell fordítani.
Az okiratfordító nem teheti meg, hogy egy nyilatkozatból vagy okiratból saját döntése alapján részeket hagyjon ki, még akkor sem, ha azokat nélkülözhetőnek tartja. Ha a megbízó kivonatos fordítást kér, akkor a fordítónak utalnia kell a fordítás kivonatos jellegére, és a kihagyásokat megfelelő módon jeleznie kell. Helyesség A fordításnak tartalmát és formáját tekintve ekvivalensnek kell lennie az eredeti szöveggel. Bizonyítványok és diplomák esetében az iskolatípust, az osztályzatokat és az elnyert szakképesítést lehetőleg szó szerint kell visszaadni. Feltétlenül ügyelni kell az eredeti jelentéstartalom megtartására. Ha a szöveg nem egyértelmű, utalni kell a különböző értelmezési lehetőségekre. Az irat szövegének formai elrendezése A fordítás szövegét lehetőség szerint a forrásnyelvi, eredeti okiratszöveghez hasonló formában kell elrendezni. Ha ez nem lehetséges, megfelelő megjelöléseket (pl.: jobbra fent, a bal szélen függőlegesen stb.) kell alkalmazni. Nyomtatványok fordításánál a zárójelbe tett „nincs bejegyzés” szöveggel jelezzük, hogy az adott rovatban, az eredeti szövegben nem volt bejegyzés. A forrásnyelvi eredeti szövegben sorkitöltő jellel lezárt sorokat a fordításban is ennek megfelelő módon kell lezárni. Megjegyzések és magyarázatok Ha a fordító megjegyzések vagy magyarázatok hozzáfűzését tartja szükségesnek, ezeket lehetőleg a fordítástól elkülönítve, lábjegyzetek formájában helyezze el. A fordításon belül elhelyezett megjegyzéseket és magyarázatokat zárójelbe kell tenni. A lábjegyzetként vagy zárójelben hozzáfűzött megjegyzést vagy magyarázatot az „A ford. magyarázata” vagy „A ford. megj.” kiegészítéssel kell ellátni. Személy- és helységnevek A személy- és helységneveket – amennyiben nem az alábbiakban ismertetett kivételekről van szó – alapvetően az eredeti írásmóddal, az adott idegen nyelvben szokásos valamennyi diakritikus jellel együtt kell leírni. A nem latin írású helység- vagy személyneveket a nyelvtudomány által felállított alapelvek szerint betű szerinti átírással (transzliterációval) kell visszaadni. Ha léteznek a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) által ajánlott normák, úgy ezeket kell alkalmazni. Ha nincsenek ilyen transzliterációs szabályok, akkor a neveket és az egyéb szavakat hangzásuk, valamint a magyar helyesírás kiejtési szabályai alapján kell átírni (fonetikus átírás = transzkripció). Ha az érintett fél hivatalos iratok alapján más transzliterációs vagy transzkripciós formát igazol, akkor a fordítónak ezt megjegyzés vagy magyarázat formájában fel kell tüntetnie (pl.: „A név írásmódja a számomra bemutatott útlevél szerint: ...”). Amennyiben személynevek esetében létezik szokásos magyar változat is, úgy ezt megjegyzésben vagy magyarázó szövegben meg lehet adni. A nemesi előneveket (nemesi megjelöléseket) nem kell lefordítani, azok megfelelőjét azonban megjegyzés vagy magyarázat formájában meg kell adni. Ha a helységneveknek vagy egyéb földrajzi neveknek létezik magyar megfelelőjük, akkor ezt kell alkalmazni. Az idegen nyelvű írásmódot – adott esetben transzliteráció vagy transzkripció formájában – megjegyzésben vagy magyarázatban kell megadni. Ha a helységnevek, illetve földrajzi nevek időközben vagy korábban megváltoztak, és erről a fordítónak tudomása van, akkor megjegyzésben vagy magyarázatban a „korábban”, illetve a „jelenleg” megjelöléssel hozzá kell fűznie az új névhez a régi nevet (illetve fordítva). A ragozással megváltoztatott neveket a fordításban alanyesetre, ill. hímnemű formára kell visszaalakítani. Ha egy név nyelvtani formája bizonytalan (pl. a szláv nyelveknél, mivel a tulajdonneveket ragozzák és az asszony-, illetve lányneveknek nőnemű végződésük van), erre megjegyzésben vagy magyarázatban kell utalni (pl.: „Egyéb lehetséges írásmódja: ...”). Ha az idegen nyelvű személyneveknél a családi név és a keresztnév nem különböztethető meg egymástól egyértelműen, akkor a fordító a családnevet nagybetűs írással vagy aláhúzással jelezheti. Erre megjegyzésben vagy magyarázó szövegben utalni kell. Hatóságok megnevezései Amennyiben a hatóság megnevezésének nincs célnyelvi megfelelője, át kell venni az eredeti megnevezést (idézőjelben), és azt megjegyzésben kell megmagyarázni. Lakcím-adatok A címben szereplő megnevezéseket nem kell lefordítani, de szükség esetén transzliteráció vagy transzkripció útján át kell írni. Számok és dátumok A számokat és a dátumokat az eredetivel megegyező írásmóddal (tehát pl. a római számjegyeket római számmal, illetve az arab számjegyeket arab számmal írva) kell visszaadni. A számok sorrendjét – ha ez nem vezethet tévedéshez (pl. az angolban: hónap. nap. év, a németben: nap. hónap. év) – meg kell tartani. Ha a forrásnyelvi eredeti szövegben a számokat szövegesen kiírták, akkor azoknak a fordításban is szöveges formában kell szerepelniük. Ha a dátumot más időszámításban adták meg, akkor az átszámított értéket megjegyzésben vagy magyarázatban lehet közölni. Rövidítések A hatóságok, törvények és hasonlók megnevezéseinek rövidítéseinél meg kell hagyni az eredeti írásmódot, és – ha lehetséges – megjegyzésben vagy magyarázatban kell a rövidítést feloldani és lefordítani. Előírásszerű rövidítéseknél a fordításkor valamilyen analóg rövidítést lehet választani, ha van azonos értelmű kifejezés. Íráshibák és tévedések Az eredeti szövegben szereplő íráshibákat és tévedéseket a fordításban nem kell helyesbíteni (kivéve a nyilvánvaló helyesírási hibákat). Ezekre azonban megjegyzésben vagy magyarázatban utalni kell. Feltűnő jegyek Az eredeti okiraton látható olyan feltűnő jegyekre, amelyek az okirat hitelessége szempontjából jelentőséggel bírhatnak (pl. vakarások, kézírásos javítások, törlések, szokatlan stílus stb.), megjegyzésben vagy magyarázó szövegben utalni kell. A fordító külön magyarázat formájában megjegyezheti, hogy véleménye szerint a törlés vagy javítás az okirat kiállítójától származik-e. Az áthúzott, de olvasható részeket ugyancsak le kell fordítani, és – csakúgy, mint az eredeti okiratban – áthúzással kell jelölni. Ha az áthúzott részeket a fordító mégsem fordítja le, akkor erre megjegyzésben vagy magyarázó szövegben fel kell hívnia a figyelmet. Illetékbélyegek és hivatalos bélyegzők Az okiraton látható illetékbélyegeket és hivatalos bélyegzőket röviden le kell írni, a hivatalos bélyegzőkön szereplő szövegeket pedig le kell fordítani. Eredeti okiratok/másolatok A fordítandó okiratot akkor kell eredetinek tekinteni, ha az utolsó idegen nyelvű kiállítási vagy hitelesítési bejegyzésnél eredeti aláírás szerepel. Az idegen nyelvű okiratot másolatnak (ill. fénymásolat formájában készült másolatnak) kell tekinteni, ha az utolsó idegen nyelvű kiállítási, illetve hitelesítési bejegyzés másolat. Az idegen nyelvű okiratot hiteles másolatnak (ill. hitelesített fénymásolat formájában készült másolatnak) kell tekinteni, ha az utolsó hitelesítési záradék egy, a Magyar Köztársaság törvényei szerint erre felhatalmazott személytől vagy hatóságtól származik. Idegen nyelvű hitelesítő záradékok Ha az okiraton az adott idegen nyelven íródott hitelesítő záradékok vannak, akkor azokat is le kell fordítani. Utalni kell a magyar nyelvű hitelesítő vagy egyéb hivatalos záradékok létezésére, és meg kell adni a hitelesítő személy vagy hatóság nevét.
