FORDÍTÁSI ÚTMUTATÓ

Mezőgazdasági és környezetvédelmi szakszövegek fordításának sajátosságai

Dróth Júlia – Madarász István – Turcsányi Gábor

Szent István Egyetem, Gödöllő, szakfordítóképzés

A. A mezőgazdasági fordítások

I. Bevezetés

Ma a mezőgazdaság sokkal többet jelent az élelmiszer-termelésnél: különösen igaz ez az európai agrármodell esetében. Európában multifunkcionális mezőgazdaságról beszélünk, amely éppúgy felelős a természeti erőforrásokkal folytatott ésszerű gazdálkodásért, mint a vidéki közösségek vagy a biológiai sokféleség fenntartásáért.

A mezőgazdasági szakszövegek azonban nemcsak a fentiek miatt képeznek egyéb tudományokkal határterületet. Az agrártermékek sajátos piaci kudarca és a mezőgazdaság korábbi társadalmi súlya miatt kiterjedt szabályozása van az agrár- és élelmiszerpiacnak az Európai Unióban – ennélfogva az acquis communautaire jelentős részét teszi ki a Közös Agrárpolitikához kapcsolódó joganyag. Más földrészeken mérsékeltebb szabályozás érvényesül, viszont a nemzetközi agrárkereskedelemmel kapcsolatos intenzív viták és kérdések a Föld szinte minden országát érintik.

Ezzel a rövid bevezetővel az volt a célunk, hogy rávilágítsunk: a mezőgazdasági szakszövegek nem csupán a természettudományok közül érintenek többet, hanem egyre szorosabban kapcsolódnak gazdasági és társadalomtudományi területekhez is.

II. Tipológia

Durva lehatárolással élve azt mondhatjuk, hogy a mezőgazdasági szakszövegeknek alapvetően két típusa van:

  • a szűk értelemben vett agrártudományi szövegek;
  • a mezőgazdaságot érintő szabályozás, gazdaságpolitika, agrárpolitika.

Az agrártudományok összefoglaló elnevezés. Mint ilyen, egyaránt jelöli a természettudományok, műszaki tudományok, valamint a gazdaságtudományok vonatkozó területeit. Szabályozás alatt értjük egyrészt a piaci rendtartásokat (ill. egyéb kereskedelmi és pénzügyi vonatkozásokat), másrészt a növény- és állategészségügyi, az élelmiszer-higiéniai és a környezetvédelmi normákat.

Mezőgazdasági szakszövegnek tekintjük az eddigiekkel összefüggésben megjelent valamennyi szakcikket, elemzést és egyéb publikációt is.

Az alábbiakban vázlatos áttekintést nyújtunk a mezőgazdasági szakszövegekben előforduló tudományokról/tudományterületekről:

a. Növénytermesztés

  • szántóföldi növénytermesztés
  • gabonatermesztés
  • ipari növények termesztése
  • takarmánynövények termesztése
  • vetőmagtermesztés és szaporítóanyag-előállítás
  • energianövények termesztése (alternatív energiahordozó előállítása céljából)
  • kertészet
  • zöldségtermesztés
  • gyümölcstermesztés
  • szőlőtermesztés, bortermelés
  • gyógy- és fűszernövény-termesztés
  • dísznövénytermesztés, kertépítés
  • gyepgazdálkodás
  • növénynemesítés
  • talajtan, talajvédelem
  • földműveléstan
  • agrokémia
  • növényegészségügy – növényvédelem
  • vízgazdálkodás
  • meteorológia

b. Állattenyésztés

  • szarvasmarha-tenyésztés
  • lótenyésztés
  • sertéstenyésztés
  • juhtenyésztés
  • baromfi- és kisállat-tenyésztés stb.
  • állatnemesítés, tenyészanyag-előállítás
  • állategészségügy, állathigénia
  • állatjólét
  • takarmányozástan, állatélettan

c. Mezőgazdasági műszaki tudományok

  • a mezőgazdasági gépesítés különböző területei
  • mezőgazdasági építészet
  • agrárenergetika
  • stb.

d. Agrárökonómia és a vidéki területek gazdaságtana

  • vállalat-gazdaságtan, munkaszervezés
  • agrárgazdaságtan
  • agrárszociológia
  • vidékfejlesztés
  • mezőgazdasági szaktanácsadás
  • EU-s ismeretek
  • agrobiznisz és agrárkereskedelem
  • agrármarketing
  • agrárpolitika

e. Élelmiszeripar és -feldolgozás

  • élelmiszergyártás, tartósítás
  • élelmiszer-biztonság
  • élelmiszerjog
  • takarmánygyártás
  • az ipari növények elsődleges feldolgozása
  • logisztika
  • stb.

f. Egyéb

  • erdőgazdálkodás
  • vadgazdálkodás
  • halászat
  • ökológiai gazdálkodás
  • agrár-környezetgazdálkodás
  • tájgazdálkodás, tájépítészet
  • a mezőgazdasági termelés környezetvédelmi vonatkozásai
  • birtokpolitika, termőfölddel kapcsolatos szabályozás
  • mezőgazdasági jog
  • biotechnológia
  • mezőgazdasági minősítés
  • minőségbiztosítás
  • a mezőgazdasági termelés műszaki szabályozása – szabványok
  • kutatás-fejlesztés

A felsorolás ugyan nem teljes körű, viszont eligazodást nyújt a különböző érintett tudományterületek között, ill. jól érzékelteti az agrártudományok – és általában a mezőgazdasági szakszövegek – sokszínűségét.

III. Fordítástechnikai megjegyzések

A mezőgazdasági szakszövegek fordításának sajátosságait érdemes első körben „messzebbről” szemügyre venni: általánosságban mit lehet mondani ezekről a szövegekről, illetve a velük dolgozó ember munkájáról? Az alábbiakban tehát pontokba szedve általános megjegyzéseket közlünk a mezőgazdasági szakszövegek fordítására vonatkozóan:

1. Mint azt a tipológiai részben láthattuk, a mezőgazdasági szakszövegek szerteágazó kapcsolat- és hivatkozási rendszerben élnek a tudomány számos ágával. A mezőgazdasági ismeretekkel nem rendelkező fordító dolga nem egyszerű: amellett, hogy el kell igazodnia eme tudományágak között, meg kell bizonyosodnia arról is, hogy az adott tudományág mezőgazdasági alkalmazása nem jelent-e egyúttal szigorú korlátozó feltételeket az általános elméleti alaphoz képest, illetve nem jelent-e egészen új értelmezési alapot?

Példa: A vállalat-gazdaságtan agrárökonómiai alkalmazását leginkább mezőgazdasági üzemtannak hívjuk. Eme elkülönítés nem véletlen: már önmagában a rendszerelméleti megközelítés arra a hipotézisre épül, miszerint a mezőgazdasági rendszerek sajátos, élő szervezetek inputátalakító tevékenységén alapuló gazdasági rendszerek, melyeknek struktúrájában (integráltság foka, szinkronizáltság, megszakíthatóság) jól azonosítható eltérések mutatkoznak az ipari és egyéb gazdasági rendszerekhez képest. Az idényszerűség problematikája, ill. az, hogy itt az általános érdekmodellek nem mindig érvényesülnek (a mezőgazdasági vállalkozó, tehát a gazdálkodó döntéseiben mindig több szubjektív elem van, mint egy alapvetően „steril” racionalitáson nyugvó kereskedőében), valamint a tény, miszerint a mezőgazdasági termelő üzleti tevékenysége mellett közjavakat állít elő, fontos részét képezik a mezőgazdasági üzemtani ismereteknek. Részben az előzőekben tárgyaltak miatt, részben pedig a mezőgazdasági rendszerek biológiai és technológiai folyamataihoz fűződő tudományok specifikus terminológiája miatt tehát nem alkalmazhatóak automatikusan a vállalat-gazdaságtan kategóriái és terminológiája mezőgazdasági kérdésekben. A fordítónak körültekintően kell eljárnia, s magáévá kell tennie ezeket a sajátosságokat annak érdekében, hogy helyesen tudja értelmezni a forrásnyelvi szöveg tartalmát.

A „tudományos sokszínűség” által felvetett probléma olykor az egy-egy szakterületen egyébként járatos fordítót is váratlan helyzetbe hozhatja: ha például biológiai ismeretekkel rendelkező személyt bíznak meg állatjóléti témájú szakszöveg fordításával, akkor súlyos nehézségek léphetnek fel a tartástechnológiát/istállóberendezéseket tárgyaló műszaki jellegű részek értelmezésénél.

Példa: Noha az állatjóléti szakszövegek jórészt mikrobiológiai, etológiai és élettani kérdésekkel foglalkoznak, a gazdálkodóknak szóló állatjóléti előírások számos technológiai követelményt tartalmaznak. Az itatórendszerek műszaki megnevezése, leírása tehát éppúgy előfordul, mint az előbb említett tudományterületek terminológiája. A labdás önitató nem válhat „gömbös itatóvá”, s a szopókás malac-önitató sem egyenértékű a „szopogatós csappal”.

2. Gyakran okoz problémát a mezőgazdasági szakszövegek regiszterének megválasztása. Ezen szövegek sajátja ugyanis, hogy sokszor egyszerre kell tudományos igényűnek lenniük, egyszersmind közérthetőnek (a gyakorlati élet szereplői, a „gazdák”, a termelők Magyarországon nagyon alacsony átlagos iskolázottsággal rendelkeznek).

Példa: Külön figyelmet érdemel a grammatikai regiszter. A magyar szakigazgatás által kiadott tájékoztató anyagok esetében nem elegendő a tartalom minősége és hitelessége: ha az adott kiadvány nem megfelelő grammatikai regiszterben íródott, s ennek következtében a tartalom nem „mászik a gazdálkodók fülébe”, akkor elzárkózást, elutasítást válthat ki. A többszörösen összetett mondatok, a bonyolult névszói szerkezetek (amelyek egyébként a tudományos szövegek sajátjai) hamar elveszik az egyszerű gondolkodású olvasó kedvét.

Természetesen külön kategóriát képeznek az agrár-felsőoktatásban részt vevő szakkönyvek, tananyagok, illetve a kifejezetten az agrárértelmiségnek szóló kiadványok, folyóiratok. Itt érdemes kitérni arra a tényszerűségre, miszerint napjainkban új tartalmat nyer az „agrárértelmiség” kategória, illetve ez az új tartalom talán új elnevezésért is kiált. Nevezetesen arról van szó, hogy az agráregyetemeken ma végző és vidéken letelepedő (vagy a szakigazgatásban és az agrobizniszben tevékenykedő) diplomások nem szükségszerűen „mezőgazdászok”. Egyre inkább nem azok. A mezőgazdaság multifunkcionalitásának erősödésével, a nem termék jellegű előállítások fokozatos térnyerésével, a vidéki térségek gazdasági diverzifikációjával, továbbá az ezen folyamatok katalizálásáért felelős intézményi testületek jelenlétével sokszínű, „multiprofesszionális vidéki értelmiség” van kialakulóban.

3. Alattomos betegsége a mezőgazdasági szakszövegek jelentős részének a nyílt vagy rejtett retorika1, amely az agrárlobby különböző szekcióinak vagy éppen a mezőgazdaság szektoriális megkülönböztetése ellen tiltakozóknak köszönhetően kifejezetten sokszor terheli a mondandót. Ez abban az esetben okoz gondot, ha tudományos (vagy tudományosnak álcázott) tények és érvek közé van szőve. A fordítónak (i) észre kell vennie a sokszor „csúsztatásnak” minősíthető fogásokat, s (ii) valahogy kezelnie kell azokat.

Példa: Az, hogy a fordítónak mennyire kell „beleavatkoznia” a szövegbe, sok mindenen múlik. Hatásközpontú szövegeknél természetesen a cél a szerzővel való azonosulás (de semmiképp nem a túlzás), míg információközpontú szövegeknél a tárgyilagosság megőrzésére kell törekedni – akár fordítói megjegyzések hozzáadásával. A mezőgazdaságban és agrárpolitikában pedig nagyon sokszor keveredik ez a két szövegtípus, s ez sokszor megnehezíti a megfelelő hangvétel kiválasztását.

A politikai színezet azonban – sajnálatos módon – véglegesen nem irtható ki az agrárgazdasággal/agrárpolitikával határos területekről. E tekintetben egyszerűbb azonban a helyzet az egzakt kérdéseket feszegető részterületeken, mint amilyen például az agrometeorológia vagy a növénykórtan.

4. Óvatosan kell bánni a népies elemekkel; a nem kellő helyre illesztett, már-már bizalmasnak minősíthető jelentések elferdítik a szöveg tartalmát. A népies szófordulatokkal túl gyakran élő fordító megkockáztatja az olvasó bizalmának elvesztését, mivel saját szakmai kompetenciáit vonja kétségbe azzal, hogy összemossa a „paraszti” és „mezőgazdasági/vidéki” kategóriákat.

Példák: Ha egy mezőgazdasági szakszövegben a gazdasági tevékenység diverzifikálása vagy a több lábon állás agrárközgazdászok között elfogadott szinonímák valamelyike helyett a „több vasat tartani a tűzbe” kifejezéssel él a fordító csupán abból a megfontolásból, hogy egy népiesebb fordulat csak jót tehet a mezőgazdasági szövegnek, hibát követ el. Hasonló logika szerint: - gazdálkodó ≠ paraszt, farmer - szervestrágya ≠ ganéj - stb.

5. Általános Magyarországon az a tévhit, miszerint mindenki ért két dologhoz: a labdarúgáshoz és a mezőgazdasághoz. Még súlyosabb a helyzet, ha idegen nyelvű mezőgazdasági szakszövegek olyan fordítók kezébe kerülnek, akik szerint a trágyázás-kapálás-tehénfejés szóhármassal minden elmondható a mezőgazdaságról, s valójában nem is igazi tudomány ez. A fent említett tévhit, illetve az agrártudományok könnyelmű kezelése súlyos szakmai torzulásokat idézhetnek elő mind az adott szövegben, mind az e szöveg(ek)re esetlegesen építkező intézményi-jogi rendszerben úgy a terminológia, mint a tartalom szintjén.

Példák: Egy kis takarmány-terminológia (dr. Mézes Miklós, SZIE MKK és Szabó Erika, mezőgazdasági szakfordító közlései alapján)

  • A takarmányok megnevezésében némely köznyelvi jelentésmegoszlás nem érvényes a szakszövegben: a swine és pig egymás szinonimái, nem pedig a különböző korú állatokra utalnak. Ha fiatal állatot nevezünk meg angolul, azt külön szóval jelezzük (young animals).
  • Ugyanígy: a chicken a poultry szinonimája, nem pedig az eltérő életkorra utal (tehát jelentése: ’baromfi’).
  • Straight feedstuffs – takarmány-alapanyag
  • Complete feedstuffs – teljes értékű takarmány
  • Complementary feedstuffs – takarmány-kiegészítő anyagok
  • Composite feedstuff – takarmánykeverék, a „compound” szinonimájának tekinthető Vigyázat, „hamis barátok”!
  • Concentrate – pótabrak: a concentrate nem azonos a magyar koncentrátummal, helyette a pótabrakot takarja a magyar nyelvben!
  • Compound – takarmánykeverék: nem teljes értékű takarmánykeverékeket jelent!

6. Az európai közösségi joganyagban szereplő kifejezések fordításakor a fordítónak meg kell találnia a magyar szakzsargonban már létező megfelelőt. Ebben a már kiadott EU terminológiai szótárakon kívül az Állandó Képviselet Mezőgazdasági Csoportja, illetve az FVM illetékes szakemberei tudnak segíteni. Az EU dokumentumaiban olykor olyan kifejezéseket kell fordítanunk, melyeknek az eltérő jogrendből, illetve szabályozási gyakorlatból adódóan nincs megfelelője Magyarországon. Ilyenkor az általános gyakorlat az angol megfelelő tükörfordítása, amely nem mindig szerencsés.

Példa: A „cross compliance" kifejezés arra utal, hogy a gazdálkodóknak be kell tartaniuk bizonyos közösségi előírásokat annak érdekében, hogy hozzájussanak az agrártámogatások legnagyobb tételét kitevő közvetlen kifizetésekhez. Ennek hivatalos fordítása: „kereszt-megfelelés”. Ez a tükörfordítás önmagában értelmetlen, semmitmondó. Helyesebb lett volna a francia terminusból („conditionnalité”) kiindulni a magyar megfelelő megalkotásánál, mert a francia szó már önmagában azt jelenti, hogy feltételhez kötött a támogatás kifizetése. Így alkalmazhatnánk a „megfelelési kötelezettség” vagy „a támogatási jogosultságok aktiválásának feltételei”, esetleg a „megfelelés az egyes közösségi rendelkezéseknek" körülírást, hasonlóan a megfelelő német kifejezéshez: „Einhaltung anderweitiger Verpflichtungen". (Részben Pete Nándor, ÁK tanácsos közlése alapján.)

7. A fenti példához hasonlóan néhány szaknyelvi kollokáció fordítása különösen nagy „csapdát” rejt: az egymás mellett álló szavak valamelyikét vagy akár a kollokáció valamennyi tagját lexikai átváltási műveletnek kell alávetni ahhoz, hogy a kifejezés egészében megőrizhesse jelentését.

Példák:

biogeographical region – ökológiai régió

agriculture and pastoralism – mezőgazdaság (mivel a magyar szaknyelv a legeltetést is a mezőgazdasági tevékenységek közé sorolja)

culture change – a vetésszerkezet átalakítása

(Dr. Ángyán József és dr. Jolánkai Márton (SZIE MKK) közlései)

8. További szakkifejezések, melyeket a gyanútlan fordító akár a szótár alapján is félrefordíthat.

Példák: A legtipikusabb példa az artificial fertilizer mint a műtrágya szó szó szerinti fordítása mineral / chemical fertilizer helyett. Más gazdasági növénycsoportot takar a grain crops, mint a gabona kifejezés. Ugyanez a helyzet a cash crop - ipari növények fogalomkörrel, amelyek még távolabb állnak egymástól. A csoroszlya szó magyarul általában minden vertikális helyzetű talajművelő eszköz elemre alkalmazható, a coulter azonban csak a vetőmagcsoroszlyát jelenti angolul, a többit nem. Megoldatlan problémát jelent (nemcsak magyar-angol párosításban, hanem csaknem minden nyelven) a talajtani kategóriák elnevezése. Pl a loam szó ’vályogot’ jelent, de csak texturális értelemben (méretfrakció), talajfizikai féleséget nem lehet vele jelölni. (Dr. Jolánkai Márton, SZIE MKK közlései)

Bár az állatnevek fordítása egyszerű szótári műveletnek tűnik, olykor csak a vadgazdálkodáshoz értő fordító számára tűnik fel, hogy nem is olyan egyértelmű, melyik állatról szól a szöveg. Illusztrációként egy szakfordító (Gógán Andrea) jegyzeteiből egy olyan problémáról, ahol már a latin név sem segít a fordításban:

Angol név Latin név Magyar név Forrás
elk Cervus elaphus wapiti Bíró Zsolt, biológus (SZIE)
elk (a Cervus elaphus amerikai alfaja) az Amerikai Egyesült Államokban amerikai gímszarvas Indián neve: wapiti Dr. Csányi Sándor, SZIE
elk Alces alces az Egyesült Királyságban jávorszarvas Dr. Csányi Sándor, SZIE
moose Alces alces az Egyesült Államokban jávorszarvas http://www.ultimateungulate.com/Artiodactyla/Alces_alces.html http://www.ultimateungulate.com/Artiodactyla/Alces_alces.html

A színek némely fajnévben csak a tárgyi ismeretekkel nem rendelkező fordító megtévesztésének eszközei (Büki József, KVM közlése):

red deer Cervus elaphus gímszarvas
red fox Vulpes vulpes vörösróka
red jungle fowl Gallus gallus bankivatyúk
red squirrel Tamiasciurus hudsonicus közönséges mókus
southern red-backed Clethrionomys déli erdeipocok
vole gapperi

B. A természet- és környezetvédelmi terminológia fordításáról

I. Bevezetés

A szaknyelvnek rétegei vannak. Aszerint kell megválasztani a nyelvezetet, hogy kinek szól az írás (nómenklatúra, terminológia, köznyelvi alak). A magyar nyelvbe beilleszthető idegen nyelvű szakkifejezés honosítható, nem minden esetben kell lefordítani. Bármelyik szaknyelv a többi szaknyelvből és a köznyelvből is von magába kifejezéseket, amelyeket más értelemben használ. Lehet köznyelvi idegen szavakat alkalmazni a szaknyelvben is.

Az angol a köznyelvi kifejezéseket sokkal szélesebb körben alkalmazza szaknyelvi kifejezésként, mint a magyar. (A latin eredetű szavak pedig sokkal nagyobb arányban váltak részeivé a köznyelvnek, mint a magyarban.) Körülbelül ugyanaz a viszony a magyar köznyelvi sűrűség és a szaknyelvi értelemben vett sűrűség között, mint az angol abundance esetében.

A terminus technicust nem lehet szinonimával helyettesíteni. A szaknyelvben a szóismétlés nem hiba, és nem lehet elkerülni. Ugyanakkor a szavak többszöri ismétlése ugyanabban a szövegrészben, mondatban nem biztos, hogy pontosabbá teszi a szöveget. Arra is utalhat, hogy a szöveg írója szakmailag nem kezeli önállóan az anyagot.

A szaknyelvi elemekről megállapodás születik a szakemberek között: nem értelmezhetünk, mondhatunk vagy írhatunk egy szakkifejezést többféleképpen, így a szaknyelvekben is szerepe van a helyesírási szabályozásnak. Az élettel, a fejlődéssel lépést tartó helyes írás napjainkra elvált a hivatalos helyesírástól. A Helyesírási Tanácsadó Szótár irányadó jellegű, hozzá kellene tenni az egyes szakmákban kialakult szóírásmódot (például a szőlészet nyelvéből: olaszrizling.)

A kormányprogramok, stratégiák, egyezmények, szerződések stb. nevének fordítási elve: ha egyszer már hivatalosan lefordítottak, akkor azt úgy kell használni a továbbiakban. Előfordul azonban, hogy a hivatalos fordítást szakszerűtlenül készítik el, ilyenkor tegyünk javaslatot a változtatásra.

Rendkívül nagy a szakterületek művelőinek felelőssége abban, hogy mit adnak át a köznyelvbe. Az igazi az, ha az ágazati szakember és a nyelveket ismerő fordító egy személyben van. Ez ma Magyarországon ritkán valósul meg.

II. Tipológia

A környezet- és természetvédelem témaköreit csoportosíthatjuk az elemek (víz, levegő, talaj) alapján vagy a hatótényezők szerint (zaj, hulladék, veszélyes anyagok, veszélyes technológiák). Mi ez utóbbi választottuk, így lefedjük az elemeket is, s egyúttal olyan gyűjtőkategóriákat nyerünk, melyek alá újabb csoportok rendelhetők, illetve elkerüljük a fogalmak ismétlődését is. A környezetvédelmet és természetvédelmet két azonos szintű kategóriának tekintjük, a részterületek felosztása pedig követi a Környezet- és természetvédelmi lexikon tagozódását (lásd: Akadémiai Kiadó 2001).

a. Környezetvédelem

  • Hulladék
  • Energetika
  • Vízgazdálkodás

b. Természetvédelem

  • Állatökológia
  • Növényökológia
  • Geográfia

A jogi szabályozás mindkét terület alá besorolandó

III. Fordítástechnikai megjegyzések

1. A megoldatlan szaknyelvi problémák sok gondot okoznak a fordítóknak. Olykor homonímiákkal jelölünk tartalmukban nagymértékben különböző szakmai tartalmakat. A botanikus számára pl. szörnyű élmény, amikor a botanika jól körülhatárolt termésfogalma mellett (termésnek a virág termőjéből keletkezett, a magvak védelmét szolgáló szervet tekintjük) olyan képtelennek ható szóösszetételt hall, mint a gyökértermés. Miért ne lehetne ez utóbbit gyökérhozamnak nevezni?

Példa: Hasonló a magban lévő embrió fejlődésnek indulását kifejező csírázás szó is; itt is nehéz elfogadni, ha ugyanezt a kifejezést a spórák kihajtására is alkalmazzák.

Néhány külföldi szaknyelvi kifejezésnek nem alakult még ki a magyar nyelvű megfelelője, ezért az egységes alak helyett többféle fordítási változata létezik, vagy analóg magyar kifejezést alkalmaznak, vitatott tartalommal.

Példák: wetland – vizes terület / vizes élőhely / vizes tájék / nedves vidék / nedves terület / bővizű tartomány / mocsár; bycatch – mellékfogás / szeméthal / gyomhal / vakfogás

2. Minden szaknyelv nagyszámú szakszót vesz át más nyelvekből. Különösen a görögnek és a latinnak volt nagy hatása egykor valamennyi nyelv szakszókincsére, ma viszont már az angol szavak inváziója okoz komoly problémát minden nyelvben. Izgalmas kérdés, és a szakma művelőin, a szakfordítókon is múlik, mennyire képesek az idegen szakszavakat a saját nyelvbe beleolvasztani, annak olyan integráns részévé tenni, amelyről egy idő után — első látásra — talán nem is tűnik fel, hogy idegenből származott. Ettől az átsajátítástól nagymértékben függ, hogy egy nyelv megtartja-e viszonylagos önállóságát, kompaktságát, ősi tulajdonságait, vagy, föladva azokat, egyre közelít a forrásnyelvhez. Ha egy lefordítandó szónak nem találunk alkalmas magyar megfelelőt, akkor az első lépés az kell legyen, hogy helyesírásunkhoz igazítsuk azt, a magyar nyelvre jellemző végződése legyen, könnyen hozzáragaszthassuk a nyelvünkre oly jellemző elő- és utótagjainkat, a magán- és mássalhangzók milyensége, egymás után következése és aránya megfeleljen a magyarra jellemzőnek stb.

Példák: Bemutatjuk, hogyan hat nyelvünkre az angol szaknyelv, illetve hogyan hasonul meg a magyar szaknyelvalkotó, ha döntenie kell, melyiket fogadja el az elődei által alkalmazott fordításokból. Az angol szakmai nyelvben plasztidnak (plastid) neveznek számos pigmenttartalmú, mindenekelőtt növényekben megtalálható sejtalkotót (magyarul színtesteket), melyek szerepe leginkább a szerves anyagok képzésével (pl. a fotoszintézissel) vagy ezen anyagok raktározásával van kapcsolatban. Az angol plastid a görög plastisból ered, ami a plastes nőnemű alakja. Megformál, képlékennyé tesz, dagaszt a jelentése. Ugyanebből a szóból származik a plasztikus kifejezés is. A plastid összefoglaló név ellenére az angol, nem éppen következetesen, az egyes színtesttípusok megjelölésekor az -id, illetve az -is végződést elhagyja, és a chloroplast, a chromoplast, a leucoplast, az amyloplast, az elaioplast, a proteinoplast stb. kifejezéseket használja. Ugyanakkor meghagyja az -id végződést a proplastid elnevezésben. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az angol szaknyelvben olyan anatómiai alkotók nevei is -plast végződést kapnak, amelyekre nem jellemző a pigmenttartalmuk, de valamilyen tekintetben bizonyára mind plasztikusaknak tekinthetők. Ilyenek az apoplast, az ectoplast, a phragmoplast, a protoplast, a symplast (ritkábban használt, de elvileg helyesebb a synplast alak), valamint a tonoplast. A színtestek (plastid) inkább csak azért tekinthetők plasztikusaknak, mert egymásba átalakulhatnak. Az angol nyelv ezen bizonytalansága a magyarban is jelentkezik. Legelterjedtebb a plastid plasztisszá, a proplastid proplasztisszá fordítása, de – valószínűleg angol hatásra – a plasztid és a proplasztid kifejezések is előfordulnak a hazai szakszövegekben. Az apoplaszt, a fragmoplaszt, a protoplaszt, a szimplaszt, valamint a tonoplaszt szavak alakjukban változatlan fordításai angol megfelelőiknek. A plasztiszok egyes típusai azonban az elterjedtebb és talán indokoltabb -tisz végződés mellett gyakran jelennek meg a szakszövegekben -plaszt végződéssel. A kloroplasztisz, a kromoplasztisz, az amiloplasztisz stb. mellett tehát találkozhatunk kloroplaszt, kromoplaszt, amiloplaszt megjelöléssel is. Vajon melyik végződés győz a jövő nyelvi küzdelmében? Látszólag jelentéktelen problémáról van itt szó. Kihatását tekintve azonban talán mégsem az. Az előbbi végződés nyilvánvalóan a korábbi görög-latin műveltségű, az utóbbi pedig az angolul tudó fordítóktól származott. Ha minden eszközzel a modern, globalizált világhoz akarunk igazodni, az utóbbit kell válasszuk. Ha viszont a nyelvünkre ma már korántsem veszélyes ókori nyelvekhez nyúlunk vissza, többet őrzünk meg nyelvünk önállóságából.

3. A magyar szakmai nyelv csodálatos abban a tekintetben is, hogy még azt is jelzi, melyik görög betűből származik a magyarban k-ként ejtett hang. Ha kappa szerepelt a görög szóban, k-nak írjuk át; ha pedig chi, ch-val jelöljük a magyar helyesírásban. Ez alól kivételek azok a szakszavak, amelyeket a nyelvészek már meghonosodottnak tekintenek (ilyen pl. a klorofill, a kloroplasztisz). Továbbra is ch-val írjuk viszont a klorenchimát, a szklerenchimát, a kollenchimát stb.

4. Ne alkalmazzunk idegen szavakat, ha megfelelő magyar nyelvű kifejezés rendelkezésünkre áll a szaknyelvben.

Példák: predation – predáció - zsákmányszerzés / zsákmányolás / ragadozás; disturbance – diszturbancia – zavarás / bolygatottság; kompetíció – verseny / versengés / küzdelem / vetélkedés; abundance – abundancia – egyedsűrűség

5. A szakfordító számára komoly gondot jelent az egyezmények, a külföldi vagy nemzetközi szervezetek és intézmények neveinek fordítása.

Példák: Ha föllapozzuk a Környezetvédelmi lexikont, hamar rátalálhatunk fordítási furcsaságokra. Szerepel benne pl. Európai Táj Egyezmény, Energia Karta Egyezmény, Ember és Bioszféra program, Globális Lefolyás Adatközpont, de éppen globális invazív faj program is. Azon túl, hogy némelyiket egy nagyon szűk szakmai körön kívül bizonyára senki sem tudja értelmezni, nem tűnik ki semmilyen egyeztetési törekvés a megalkotásukban, és nem felelnek meg szinte semmilyen magyar helyesírási szabálynak. Mit kezdjünk pl. a Globális Lefolyás Adatközponttal? Ha mondjuk Globális Eróziós Adatközpont lenne, rögtön tudnánk, mit jelent. A Vízlefolyások Globális Adatközpontját is megértenénk. De ki hallott már globális lefolyásról? Egy ilyen szóösszetétel legföljebb bizonyos események globális lefolyása esetében lenne értelmezhető, a víz nyilvánvalóan nem globálisan folyik le. Ehhez a bakihoz hasonlót követtek el azok, akik a „Hajdúszoboszlón megrendezett vetőmagtermesztők tanácskozása” címmel adtak ki egy konferenciakiadványt.

6. A nyomtatásban már olvasható fordításokban is sok a bizonytalanság a szervezetek, intézmények és a nemzetközi egyezmények nevében és annak helyesírásában. Ilyenkor a fordítónak kell kialakítania és javasolnia egy elfogadhatóbb alakot (például a megbízónak szánt jegyzeteiben).

Példák: Convention on Biological Diversity – Biológiai sokféleség Egyezmény (a hivatalos magyar fordítás!) / Biológiai Sokféleség Egyezmény / a biológiai sokféleségről szóló egyezmény / a Biológiai Sokféleségről szóló egyezmény / Biodiverzitás Egyezmény / Biológiaisokféleség-egyezmény / Megállapodás az élettani sokféleségről / javasolható alak: Egyezmény a biológiai sokféleségről / nemzetközileg elfogadott egyezmény az élettani sokféleségről; Kyoto Protocol – Kyotói Jegyzőkönyv (a hivatalos magyar fordítás!) / Kyotói Egyezmény / Kyotói Jegyzőkönyv / Kyotói Protokoll / Kiotói Egyezmény / kiotói Megállapodás / kiotói Protokoll / javasolható alak: Kiotói Jegyzőkönyv

7. Bizonyos szavak másként kezelendők a különböző kollokációkban: hol tágabb, hol szigorúan csak szűkebb értelmezésben, de nem feltétlenül alapjelentésükben.

Példák: hazard / risk / potential – veszély / kockázat:

  • Az environmental hazard kifejezést környezeti veszély fordításban olvashatjuk (Láng 2002). Ennek ellenére a magyar szaknyelv inkább a környezeti kockázat kollokációt használja, és kevésbé különíti el a környezeti kockázat és -veszély fogalmát, mint az angol szaknyelv.
  • Hazard assessment – veszélyelemzés, risk assessment – kockázatfelmérés, kockázatbecslés (Láng I., 2002). A magyar szaknyelvben együtt előfordul a veszély- és kockázatelemzés kollokáció, ám egymagában veszélyelemzéssel ritkán találkozunk. Nem fedi pontosan ugyanazt a két kifejezés, de magyarul mindkét értelemben a kockázatelemzést használják önállóan.
  • Ecotoxicological potential – lappangó ökotoxikológiai kockázat. A „potential” az a tulajdonság, hogy valami bajt okozhat.
(Dr. Nagy Péter István és Szabó István (PhD-hallgató) SZIE MKK közlései alapján)

8. A köznévi eredetű rövidítéseket többnyire feloldjuk és a teljes köznévi szóalakokkal fordítjuk. Ez alól egyre több a kivétel, hiszen a magyar szaknyelvben nagyon gyorsan terjednek ezek az idegen eredetű betűszók. Használatukat egyelőre a magyar nyelvhelyességi elvek még nem támogatják, és véleményünk szerint csak akkor célszerű megtartani őket, ha a célnyelvi közönség ezt egyértelműen igényli (tehát az a magyar olvasó szóhasználatára jellemző, és biztosan érti ezeket a rövidítéseket).

Példák:

  • LC50 = Lethal Concentration = letális koncentráció, mely a tesztorganizmus 50%-ának pusztulását okozza
  • EC50 = Effect Concentration = hatásos koncentráció, mely a mérési vagy vizsgálati végpont 50%-os csökkenését okozza
  • NOEC = No Observed Effects Concentration = az a legnagyobb koncentráció, amelynek
  • nincs megfigyelhető hatása
  • PEC = Predicted Environmental Concentration = becsült környezeti koncentráció
  • PNEC = Predicited No Effect Concentration = előrejelzés szerint károsan még nem ható koncentráció
  • TEQ = toxic equivalency concept = toxicitási egyenérték. Egy adott PCDD és PCDF keverék minden egyes tagjára vonatkozóan kiszámítják a koncentráció és a toxicitási egyenérték faktor szorzatát, majd az egyes származékok így kapott értékeit összeadják.
  • TEFs = toxicitásiegyenérték-tényezők, toxicitási egyenérték faktorok (TEF-ek). Az egyes PCDD-, PCDF- és dioxinszerű PCB-kongenereknek a 2,3,7,8 PCDD-hez viszonyított toxicitását kifejező viszonyszámok.
(Láng 2002, valamint Halász Gábor Endre, SZIE MKK közlése alapján)

9. Kerüljük a tükörfordításokat a többnyire betűszók képzésére alkalmas amerikai szóösszetételek fordításakor is.

Példák: hazai szakmunkákban jelent meg a Barley Yellow Dwarf Mosaic Virus megfelelőjeként az Árpa Sárga Törpülés Mozaik Vírus kifejezés, amelyből pl. lehetetlen eldönteni, hogy mi sárga és mi törpe. Idegen a nyelvünktől a nagy kezdőbetűk használata is. Megint csorbul szaknyelvünk, és nem lenne csoda, ha sok szakember hamarosan azt a következtetést vonná le, hogy helyesebb, ha az eredeti, angol nyelvű kifejezést teszi be dolgozatába. Az árpa sárgatörpülés-mozaikvírusa helyesírás viszont, bonyolultabb körülírás nélkül is, értelmezhetővé teszi a szókapcsolatot. Hasonló, értelmezhetetlen tükörfordítás az Acid Detergent Fibre megfelelőjeként a Sav Detergens Rost kifejezés használata. Ember legyen a talpán, aki kitalálja, milyen kapcsolatban vannak egymással az ily módon összehányt szavak.

10. Az előbbi példákból is láthattuk, hogy a szaknyelvben is nagyon fontos, értelmet meghatározó, hogy mit mivel írunk egybe, milyen sorrendbe rendezzük a szavakat, és helyesen alkalmazzuk-e a birtokviszonyt.

Példák: A veszélyes hulladékszállítás pl. egészen más tartalmat hordoz, mint a veszélyeshulladék-szállítás. Az előbbi esetben nyilvánvalóan a szállítást, a másodikban pedig a hulladékot nyilvánítjuk veszélyesnek. Mást jelent a gerinctelen fajok összetétele, mint a gerinctelenek fajösszetétele. Az élő sövény nem ugyanaz, mint az élősövény, mint ahogy a téli kert és a télikert is mást-mást jelent.

11. A szakmai nyelvet alkotók figyelme arra is kiterjedt, hogy a fajok magyar nevének helyesírása azok rendszertani hovatartozását is egyértelműen jelezze. Ezért találkozhatunk azzal a látszólagos ellentmondással, hogy a réti perje név mellett angolperje, franciaperje és olaszperje elnevezés is szerepel a nyelvi minőségre is adó szakkönyveinkben.

Példák: Még megbotránkoztatóbb lehet a nagyezerjófű, valamint a sárgaárvacsalán nevek előfordulása. Ezek magyarázata érdekében gondoljunk először korábbi példáinkra, melyek között – teljesen indokoltan – a télikert és az élősövény is szerepelt. A jelzős szerkezetek összetett szavakban való szerepeltetését itt is az indokolja, hogy a külön- vagy az egybeírás valamilyen értelmet hordoz. Rengeteg a fölsorolható, néha mosolyra késztető példa. Ilyen pl. a görög dinnye és a görögdinnye, az úri tök és az úritök, a víziló fark és a vízilófark, a véres lapu és a véreslapu, a zsidó cseresznye és a zsidócseresznye, a bak szakáll és a bakszakáll, az éles mosófű és az élesmosófű, a fekete gyökér és a feketegyökér, a három fogfű és a háromfogfű, a gyöngy ajak és a gyöngyajak, a ló here és a lóhere, a téli zöld növény és a télizöldnövény és persze az árva csalán és az árvacsalán is. Az állatok neveinek helyesírása is hasonló logikát követ. Más-más jelentést hordoz a vízi ló és a víziló, a farkas kutya és a farkaskutya, a tengeri tehén és a tengeritehén, a tengeri malac és a tengerimalac, a tengeri uborka és a tengeriuborka, a tengeri csikó és a tengericsikó stb. (még ha ezek a kifejezések a legtöbb lexikonunkban és nyelvi szótárunkban helytelenül is szerepelnek, példamutató kivétel ez alól – a Helyesírási tanácsadó szótár mellett – a Mezőgazdasági lexikon, valamint a magyar–angol szótár). Az élőlénynevek helyesírása azt is jelzi, hogy az adott faj melyik nemzetségbe tartozik. A „rugalmas” névképzés lehetővé teszi azt is, hogy – az új tudományos eredmények figyelembevételével – minimális névváltoztatással oldjuk meg a rendszertani átsorolást. A sárga virágú árvacsalánt pl. egykor az árvacsalán-nemzetség sárga nevű fajának tekintettük, így indokolt volt a sárga árvacsalán elnevezés. A kifinomultabb – genetikai, biokémiai – kutatási módszerek azonban kiderítették, hogy a sárga árvacsalán és a többi árvacsalánfaj között nemzetség értékű eltérések vannak. Ezért létre kellett hozni egy új nemzetséget, amely kézenfekvő módon a sárgaárvacsalán elnevezést kapta. Ez tehát a neve, ezért egybeírandó. Az árvacsalán-nemzetségbe tartozó többi faj nevét, mint pl. a piros árvacsalánét, jelzős szerkezetnek kell tekintenünk, így két szóval kell leírnunk. Ez utóbbi szabály alól csak egy kivétel van: a vöröshagyma. Annak ellenére, hogy ez a növény a hagymanemzetség vörös nevű faja, neves íróink és költőink mindig egybeírták, és az irodalmi hagyomány tisztelete miatt nyelvészeink erre az egy esetre külön szabályt alkottak. Ha egy faj nevében tulajdonnév szerepel, azt – nagybetűvel kezdve – a nemzetségnév elé írjuk, és hozzá kötőjellel kapcsoljuk.

12. A többszörösen összetett, hat szótagnál hosszabb szóösszetételek helyesírására a mozgószabályt egyre gyakrabban kell alkalmaznunk. Ha feloldjuk e jelöletlen szerkezeteket, esetleg túlságosan hosszú jelölt szószerkezeteket kapunk, melyek a szakemberek véleménye szerint nem felelnek meg a terminológia tömörségi követelményeinek. E tömör szóalakokkal azonban gyakran csupán a tükörfordításokat „legalizáljuk”.

Példák: természetierőforrás-gazdálkodás / gazdálkodás természeti erőforrásokkal; folyékonyszennyezőanyag-kibocsátás / folyékony szennyezőanyagok kibocsátása; településiszilárdhulladék-lerakóhely / a települési szilárdhulladék lerakóhelye

13. A két nyelv és a nyelvtan ismerete mellett a színvonalas szakfordításhoz nagyon fontos a kellő szakmai tudás. Durva hibának minősül, ha valaki összekeveri a fajt a fajtával, sugárszennyezés helyett sugárfertőzésről ír, vagy nem tudja, mi a különbség a súly és a tömeg között, pedig ez már általános iskolai fizikai tananyag. Ez utóbbi szópár használata azonban, látszólagos egyszerűsége ellenére, nem kevés problémát szül, mert a súly szó – amely helyett a kg és váltóegységei esetében a tömeg szó használata kötelező – több más kifejezésünkbe is beivódott, és itt nehezen cserélhető a tömeggel. Az ezermagtömeg kifejezés pl. nem okoz problémát, szaknyelvünkben már igen szépen el is terjedt. A tömegveszteség is könnyen megszokható. Más a helyzet azonban olyan kifejezésekkel, mint a súlylökés, a súlytalanság, a súlyos, a súlypont stb. Azt hiszem, fordítóként gondban lennék, ha tömeglökésről, tömegtelenségről, tömegesről, tömegpontról stb. kellene írnom.

14. Néhány szaknyelvi kifejezés fordításakor feltétlenül alkalmaznunk kell valamelyik lexikai átváltási műveletet.

Példa: period of dependence és dependency – a szülőktől függés, az utódok önállóvá válása, fiókanevelési időszak (Schmidt András közlése)

15. Hamis barát a terminológiában, avagy az európai nyúl mint egzotikus állat. Szakszövegben ritkán találkozunk olyan terminológiai „egységgel”, melyet egyazon szövegen belül sem lehet egységesen fordítani. Alábbi példánk azonban ilyen: hol fel kell bontani, hol pedig több variációban cserélni kell a szó jelentését.

Példa: Az ’exotic’ szó magyar jelentése: egzotikus, tengerentúli, forró égövi. Az idegen fajoknak azonban csak egy része származik a trópusokról. Különösen fontos ennek tudatosítása, amikor a szöveg felett látható ábra a szarvasmarha, a kecske, a sertés, a ló, a szamár, a kutya, a macska és a patkány elterjedését illusztrálja. Ilyenkor meglehetősen furcsa lenne az exotic szó fordítása egzotikusra. Az alábbiakban az angol exotic kifejezés fordításait olvashatjuk különböző szaknyelvi kollokációkban, ugyanazon szakcikkből:

  • Environmental Damage and Exotic Species A betelepülő és túlszaporodó fajok által a környezetben okozott kár
  • The most common reason for a species to become extinct is biological pollution — the invasion of its habitat by an exotic species. Egy faj kihalásának leggyakoribb oka a biológiai szennyezés: amikor egy betelepülő élőlény elfoglalja annak élőhelyét.
  • Many of the most serious problems in the world in terms of environmental destruction and economic damage are not caused by abundant native species but rather by exotic species. The rest of this chapter will deal with exotic species – the problems they have caused, methods to stop their spread, and ways to eradicate or control their populations. A legtöbb természeti kártételt és gazdasági veszteséget a világon nem az őshonos fajok elszaporodása, hanem inkább az idegen fajok megjelenése okozza. A fejezet további része a tájidegen fajokkal foglalkozik, azzal, milyen problémákat okoztak eddig, hogyan lehet megakadályozni terjedésüket, és hogyan lehet kiirtani vagy szabályozni állományukat.
  • Exotic, introduced, invasive, nonindigenous, alien, or nonnative species are terms used interchangeably to describe an animal living outside its normal range. They are even sometimes referred to as ”biological pollution”. Temple (1992) defined an exotic species as one that exists outside its natural range as a result of human activity. In contrast, a native or indigenous species is one that occurs within its ”normal range” or the area that it occupied before the arrival of Europeans. Idegen, betelepített, inváziós, nem őshonos, nem honos… Szinonim szavak, melyeket normális életterükön kívül is megtalálható állatok leírására használunk. Néhányan „biológiai szennyezésnek” is hívják őket. Temple (1992) következőképpen határozza meg az idegen faj fogalmát: olyan faj, mely az emberi behatás következtében természetes életterén kívül is él. Ezzel szemben egy honos vagy őshonos faj „normális életterében” található meg, vagy azon a területen, melyen az európaiak megérkezése előtt élt.
  • Distribution of exotic mammals on the Galapagos Islands. (Adapted from Barnett 1986.) A Galapagos-szigetekre betelepült emlősök elterjedése (Barnett (1986) adatai alapján)
  • Mute swans, an exotic species in North America, produce mixed emotions in people. Az Észak-Amerikában tájidegen fajnak számító bütykös hattyú vegyes érzelmeket kelt az emberekben.
  • Controlling Populations of Exotic Animals Hogyan szabályozzuk a betelepült faj populációját?
  • Using Myxomatosis to Control Exotic Rabbits in Australia A mixomatózis felhasználása Ausztráliában az üregi nyulak állománynagyságának szabályozására (egyéb forrás: European rabbit: üregi nyúl)

A szövegben az ’exotic’ jelző tehát egyszerre jelöl inváziós (Szentesi 1997), vagyis őshonos, de túlzottan elszaporodó és betelepült vagy behurcolt idegen vagy tájidegen fajokat, melyeket a magyar fordításban a szövegkörnyezetnek megfelelően különböző jelentésekkel fordítunk. Magyarországon az 1996. évi LIII. törvény a következőképpen különíti el az őshonos és nem őshonos fajokat:

8. § (2) Őshonosak mindazok a vadon élő szervezetek, amelyek az utolsó két évezred óta a Kárpát-medence természetföldrajzi régiójában – nem behurcolás vagy betelepítés eredményeként – élnek, illetve éltek.

(3) Behurcoltak vagy betelepítettek azok az élő szervezetek, amelyek az ember nem tudatos (behurcolás) vagy tudatos (betelepítés) tevékenysége folytán váltak a hazai élővilág részévé.

(4) Tájidegen fajok azok az élő szervezetek, melyek növény- és állatföldrajzi szempontból nem minősülnek őshonosnak, és megtelepedésük, alkalmazkodásuk esetén a hazai életközösségekben a természetes folyamatokat az őshonos fajok rovására károsan módosíthatják.

C. Szótárak, hasznos kiadványok és linkek

I. Mezőgazda Kiadó:

1. Haensch, G. & Haberkamp de Antón, G.: Hétnyelvű mezőgazdasági szótár – CD – (magyar–angol–francia–német–spanyol–orosz–olasz) (kb. 12 000 címszó) Budapest, 1997

2. Haensch, G. & Haberkamp de Antón, G.: Szisztematikus és betűrendes hatnyelvű mezőgazdasági szótár. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1997

3. Petrikás Árpádné (szerk.): Angol–magyar növénytermesztési szakszótár (kb. 10-12 000 címszó)

4. Petrikás Árpádné (szerk.): Francia–magyar növénytermesztési szakszótár (kb. 10-12 000 címszó)

5. Petrikás Árpádné (szerk.): Spanyol–magyar növénytermesztési szakszótár (kb. 10-12 000 címszó)

6. Petrikás Árpádné (szerk.): Orosz–magyar növénytermesztési szakszótár (kb. 10-12 000 címszó)

7. Thyll Szilárd: Környezettani kisszótár (magyar–angol, angol–magyar) (kb. 7000 címszó) Budapest, 2005

8. Karsai Ferenc – Vörös Károly – Szieberth István: Állatorvosi szótár (magyar–latin–angol–német) (kb. 12 000 címszó) Budapest, 2005

9. Farkas József (szerk.): Állattenyésztési szótár (magyar–angol–francia–német–orosz) (kb. 11 000 címszó) Budapest, 2005

10. Lovasszótár (magyar–angol–francia–német) (kb. 1900 címszó)

11. Medvegyné Skorka Anna: Halászati és haltenyésztési szótár (magyar–angol, angol–magyar) (kb. 19 000 címszó)

12. Petrikás Árpádné (szerk.): Növénytermesztési szótár (magyar–angol–francia–német–spanyol–orosz) (kb. 11 000 címszó)

II. Egyéb hazai és külföldi szótárak és kiadványok (Büki József, KVM közlése):

1. Dony, J. G. & Jury, S. L. & Perring, F.: English Names of Wild Flowers. A list recommended by the Botanical Society of the British Isles. Edition two. The Botanical Society of the British Isles, h. n., 1986

2. Faragó S. & Lakosné Horváth A. & Pásztor J. (szerk.): Nemzetközi környezetvédelmi betűszótár. KTM, Budapest, 1995

3. Ferlin, G.: Elsevier's Dictionary of the World's Game and Wildlife. Elsevier, Amsterdam, 1989

4. Gozmány L.: Európa állatvilága. Hétnyelvű szótár. Vol.I-II. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979

5. Halász A. (szerk.): Angol–magyar erdészeti, vadászati és faipari műszaki szótár. Állami Erdészeti Szolgálat, Budapest, 1999

6. Halász A. (szerk.): Magyar–angol erdészeti, vadászati és faipari műszaki szótár. Állami Erdészeti Szolgálat, Budapest, 1998

7. Kázmér M.: Angol–magyar geológiai szótár. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1995

8. Kerényi E.: Környezetvédelem, környezetgazdálkodás, környezettudomány. Kislexikon és szótár. Elpídia Kiadó, Dunakeszi, 1997

9. Környezet- és természetvédelmi Lexikon (szerk. Láng István) Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002

10. Molnár Zs. & Kröel-Dulay Gy. & Kalapos T. (ford.): Hungarian General Habitat Classification (Á-NÉR). 1998 februári verzió. Kézirat

11. Németh F. & Seregélyes T.: Save the Wild Flowers. Some rarities growing in Hungary. National Environment and Nature Conservancy Office Hungary, Budapest, é. n.

12. Priszter Sz.: Európa fái és cserjéi. Nyolcnyelvű szótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983

13. Schmidt A. (szerk.): Angol–magyar és magyar–angol természetvédelmi szószedet. Tanulmányok Magyarország és az Európai Unió természetvédelméről: 8. ELTE TTK; SzIE KGI; KöM TvH, Budapest, 2001

14. Williams, H. G. & Hunyadi, K.: Dictionary of Weeds of Eastern Europe. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987 Wrobel, M. & Creber, G.: Elsevier's Dictionary of Plant Names. Elsevier, Amsterdam, 1996

15. Magyar–angol környezetvédelmi értelmező szótár CD-ROM-melléklettel (magyar–angol) (5500 címszó) Budapest, 2005

III. Szaknyelvi helyesírási szótárak és egyéb kiadványok (melyek az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának közreműködésével készültek):

1. A magyar állatnevek helyesírási szabályai (Gozmány László; Rovartani Közlemények 1994: 429–45)

2. Az állatfajtanevek helyesírása (szerk.: Jávorka Levente, Fábián Pál, Hőnyi Ede Állattenyésztés és takarmányozás 1995: 465–70)

3. A földrajzi nevek helyesírása (szerk.: Fábián Pál, Hőnyi Ede, Földi Ervin; Akadémiai Kiadó, Budapest, 1998)

4. Növényneveink (Priszter Szaniszló; Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1998)

5. Útmutató a szerves vegyületek IUPAC-nevezéktanához (szerk.: Nyitrai József és Nagy József; Magyar Kémikusok Egyesülete, Budapest, 1998)

IV. Hasznos linkek:

1. Mezőgazdasági információszervezési szabványok: http://www.fao.org/aims/aos.jsp

2. Mezőgazdasági szakszótárak: http://www.omgk.hu/szotar

+36 1 / 209 6386 ils@ils.hu