Gazdasági szakszövegek fordításának sajátosságai

Közgazdász, fordító és tolmács, a Kilgray Kft. gazdasági vezetője

A gazdasági szöveg igen tág fogalom, az élet minden területén találkozunk ilyen szövegekkel. A bölcsész képzettségű fordítók sokszor megriadnak tőle, pedig a gazdasági szövegek fordítása nem ördöngösség – elég, ha feltételezzük, hogy ezek a szövegek logikusak. Talán segíthet átlátni a gazdasági szövegeket, ha felállítunk egyfajta szövegtipológiát. Ez a szövegtipológia nem teljes, és nem feltétlen érvényes, de talán segít a fordítók orientálásában. Első megközelítésben soroljuk a szövegeket jogi-gazdasági, leíró és befolyásolási kategóriába!

A jogi-gazdasági szövegek fordítása nagyon hasonlít a jogi szövegek fordítására, annyi csupán a különbség, hogy míg a jogi szövegek fordításánál a szöveghűség nagyon fontos, a jogi-gazdasági szövegeknél elsősorban az érthetőség szempontjainak kell a fordítást vezérelnie. A jogi-gazdasági szövegek legismertebb kategóriai a következők:

1. gazdasági jelentések, beszámolók, és az ezen alapuló elemzések

2. szabályzatok (környezetvédelmi, szervezeti és működési, pénztárkezelési stb.).

1. A gazdasági beszámolók általában egy országra vagy egy cégcsoportra jellemzők, és a célszemélynek/célszervezetnek megfelelő részletezettségben tartalmazzák a vállalkozás tevékenységére vonatkozó adatokat. Ide tartozik a számviteli kimutatásokon alapuló éves beszámoló is, amelynek részei a mérleg, az eredménykimutatás, a kiegészítő melléklet és az üzleti jelentés. Az éves beszámoló az államnak szól, és az állam a Számviteli törvényben írja elő ennek minimális részletezettségét. A vállalkozás azonban ezeket a kategóriákat tovább bonthatja. Érdemes a fordítónak beszerezni a munkanyelvein a magyar mérleg és eredménykimutatás sémáit. Ez angol és német fordítással együtt megtalálható Székány András honlapján a http://members.chello.hu/szekany.andras/mix/merleg.pdf címen. A kiegészítő melléklet és az üzleti jelentés szabadszöveges, törvény csak a minimális tartalmát írja elő. Minden jó fordításnál alapvető, hogy a fordító nagy vonalakban ismerje a témát, amelyről fordít, és a saját fogalmi hálójában el tudja helyezni az egyes fogalmakat. Sok fordító azonban sajnos nincsen tisztában a számvitellel. Igaz, hogy a számvitel bonyolult tevékenység, de egy fordítónak nem kell részleteiben ismernie. Az alábbiakban vállalkozom a lehetetlenre, és megpróbálom a számvitel lényegét egy fordító számára néhány mondatban összefoglalni.A számvitelt egy német szerző úgy aposztrofálta, mint a gazdaság történetírását. A számvitel olyan rendszer, amely megpróbálja a gazdasági tevékenységek egészét átfogni, számszerűsíteni (pénzre váltani) és egységes keretbe foglalni. A számvitel regisztráló jellegű, főleg a múltra vonatkozó információkat rögzít. A számvitelben ún. számlákat használunk az egyes könyvelési tételek regisztrálásához. Ez a számla fogalmi tétel (account), nem az értékesítéssel kapcsolatos számla (invoice). Minden számlának van száma, neve, és két oldala: a tartozik és a követel oldal. A könyvelési tételek szintén tartozik és követel oldalból állnak: a tartozik (T) utáni számlaszámhoz tartozó számlának a tartozik oldalára könyveljük a feltüntetett összeget, míg a követel (K) utáni számlaszámhoz tartozó számlának a követel oldalára könyveljük ugyanazt az összeget. A számláknak lehet tartozik vagy követel egyenlege attól függően, hogy melyik oldalon kapunk nagyobb számot, ha az oda tartozó könyvelési tételeket összeadjuk. Az egyenleg értéke pedig a tartozik és a követel oldal különbözetének abszolútértéke. A számlák számát és nevét a vállalkozás (szervezet) számlatükrében találjuk. A számlatükörnek van minimális részletezettsége, amelyet szintén a Számviteli törvény határoz meg (érdemes beszerezni), de ez is tovább bővíthető egyedi igények alapján - például a 9-es számlaosztályban található árbevétel kategória (általában 91) tovább bontható mondjuk 911 belföldi árbevétel, 912 export árbevételre, és a 911 még tovább bontható 9111 Budapestről származó árbevétel, 9112 vidékről származó árbevétel kategóriákra, vagy elkülöníthető akár a központ és a telephely szerint is. A számlaosztály megegyezik a számlaszám első jegyével, és jelentéssel bír: a 0 technikai számlaosztály (bankszámvitelben kiemelt jelentősége van), 1-2-3 követelések, 4 kötelezettségek, 5 költségek költségnem szerint, 6-7 költségek költséghely/költségviselő szerint, 8 ráfordítások, 9 bevételek. Ennek a bevezetőnek a lényege tehát az, hogy a számviteli szöveg, bár vannak törvényben leírt alapjai, a vállalkozásra jellemző szöveg. Ne feledjük el, hogy csak a magyarországi szervezetek vagy külföldi szervezetek magyarországi fióktelepei esnek a magyar számviteli szabályozás hatálya alá! Ugyan az Európai Unióban cél a nemzetközi számviteli standardokkal (IAS) harmonizáló nemzeti szabályozás kialakítása, egyelőre nem mondhatjuk, hogy a különböző országok számviteli szabályozása egységes lenne. Az IAS-sel "vetélkedő" szabvány a GAAP (Generally Accepted Accounting Procedures, Általánosan elfogadott számviteli eljárások), amelyet elsősorban az Egyesült Államokban használnak. Ha tehát nem magyarországi szervezetről szóló szöveget fordítunk, nem kell feltétlenül magyarossá tenni a szöveget - ha a szöveg túl magyaros, esetleg hajlamos a célközönség úgy értelmezni, mintha hazai vállalkozásról vagy egyéb szervezetről lenne szó. A nemzetközi számvitel igen bonyolult terület, és szakembereink döntő többségének fogalma sincs a Magyarországon kívüli gyakorlatról. Ha az ügyfél nem elégedett amiatt, mert a fordítás nem magyaros, érdemes megmondani neki, hogy azért nem magyaros, mert a jogszabályi/gazdasági környezet, amelyben értelmezni kell, az sem magyaros. A két szabályozás közötti konverzió, adaptáció már nem a fordító dolga – az még a szakembereknek is kemény dió. Az adózás a számvitelen alapul, de a számvitel szabadsága nem jellemző rá: a társasági adó kiszámításánál például a számviteli kategóriákat korrigálni kell. Ha valaki adózással foglalkozik, az adótörvényt és a helyi adórendeleteket illik beszerezni, kicsit megismerni. Míg a számvitelben található kifejezéseket, például a számlák nevét viszonylag szabadon kezelhetjük, az adózásnak kötött, jogszabályban meghatározott terminusai vannak, amelyek szintén a társadalmi-gazdasági környezet sajátosságai. Bár úgy tűnhet, ezzel azt sugallom, hogy az adózási kifejezéseket szótárból érdemes kinézni, ez nincs így. Ugyan több-kevesebb sikerrel állítottak össze adózási szótárakat, de mivel ezeknek a kifejezéseknek legtöbbször nincsen ekvivalensük a célnyelven, jó megoldás, ha mi magunk alkotunk értelemszerű megfelelőket. Ez a helyzet azonban változóban van, mióta folyik az Európai Uniós jogharmonizáció. Előkerülnek új kifejezések, mint például a hozzáadottérték-adó, ami meglepheti a fordítót: nem minden VAT/TVA/IVA/Mehrwehrsteuer ÁFA, de minden ÁFA VAT. Javasolt az APEH honlapján megkeresni a magyar kifejezések angol fordítását; ugyan a fordítások ott sem tökéletesek sok esetben, de hivatkozhatók. Ismét felmerül a nemzetközi nyelvhasználat problémája: vajon a fordítónak olyan szöveget kell előállítania, amely tökéletesen beilleszkedik az adott idegen nyelvi kultúrába, vagy olyat, amely némiképp idegenül hangzik? Mindenkinek magának kell választania – mindkettő ellen és mellett szólnak érvek. A gazdasági elemzések (elemzés, kontrolling stb.) általában számviteli adatokon alapulnak, számokból nyernek ki a vállalkozásra vagy a piacra jellemző fontos információt, amellyel a vezetés tisztábban lát. Általában matematikai vagy statisztikai eszközökkel történik a számítás, amelyet értelmezés követ. Minden gazdasági mutatószámnak van gazdasági jelentése, azaz míg a számításban résztvevő értékek megnevezését sokszor befolyásolja a jogszabályi környezet, az eredmény értelmezése általában nem kötődik egy bizonyos országhoz, környezethez, hanem általános érvényű gazdasági következtetést von le. Jó indulattal jogi-gazdasági szövegnek tekinthetőek még a gazdaság működését szabályozó szövegek, például a szabványok, a minőségellenőrzési/minőségirányítási dokumentumok, az ipari megállapodások is, de ezek éppen annyira műszaki, mint amennyire jogi vagy gazdasági fordítások, ezért részletesen nem ismertetem.
2. Újabb nagy kategória a szabályzatok. A törvény is előírja bizonyos szabályzatok létrehozását, más szabályzatokat a józan ész diktál. Szabályzatokkal mindenki találkozik: munkavédelmi szabályzat, tűzvédelmi szabályzat, szervezeti és működési szabályzat (SzMSz), környezetvédelmi szabályzat, szállítási szabályzat stb. Sokszor a szabályzat csak formalitás, követelmény, amit egy oldalban teljesítenek, hogy kipipálhassák, más esetekben értelme is van. A szabályzatok többségének szövegezését - azért, hogy a vállalkozások valójában saját magukra szabhassák őket - a törvény nem írja elő, és általában rendeletek sem befolyásolják, legfeljebb a minimális tartalmat határozzák meg. A szabályzat vezérel: felhívja a szabályzat készítőinek figyelmét a hibalehetőségekre, rákényszeríti őket, hogy megoldják azokat a problémákat, amelyek még sok esetben fel sem merültek, de nagy kockázatot jelentenek. Éppen ezért a szabályzatok szövegét úgy kell megközelíteni, mint strukturált problémamegoldó szöveget. Az egyes szabályzatokat azonban nem egyetlen szakma képviselői írják, és erre a fordítás során érdemes gondolni.

A szövegtipológia klasszikusa, Karl Bühler (1935) háromféle szöveget különböztet meg, a felhívásközpontú, a tartalomközpontú és a kifejezésközpontú szöveget. A befolyásolási szövegek, amelyek a gazdasági szövegek másik jelentős csoportját alkotják, felhívásközpontúak. Ne képzeljük azt, hogy befolyásolni mindig csak a vevőt szokták, és csakis a közvetlen marketingszövegek befolyásolási jellegűek! Egy nagyobb vállalatnál elengedhetetlen a vállalati kultúra kialakítása, a vállalati identitás erősítése, az egységkovácsolás, és ezért a belső kommunikációban is fontos a befolyásolás. Ne azonosítsuk a befolyásolást a félrevezetéssel sem! A befolyásolás lényege, hogy az üzenet értelmezését irányítja. Amikor befolyásolási szövegeket fordítunk, mindig gondoljuk át, hogy kit akar a szöveg befolyásolni (vevőt, munkavállalót, befektetőt, közvéleményt stb. – ezek az ún. stakeholderek, akik a szervezet működésében valamilyen módon érdekeltek), és milyen üzenetet kíván közvetíteni. Általában nem jó, ha egy ilyen szöveg bonyolult, ezért a befolyásolási szövegek fordításánál felettébb ügyeljünk az egyszerű megfogalmazásra. Egy rossz értelemben szokatlan mondatszerkezet a teljes üzenetet tönkreteheti, mert a befogadó ahelyett, hogy az üzenetre figyelne, azon gondolkodik, miért így mondtuk.

A befolyásolási szövegek közé sorolom itt a reklámszövegek, belső dokumentumok, befektetői tájékoztatók, PR-szövegek mellett a pályázatokat és általában az üzleti ajánlatokat is. A pályázatok a bírálókat kívánják befolyásolni, azt sugallják, hogy az élvonalba tartozik a pályázat beadója, és érdemes a projektet támogatni. Az üzleti ajánlatok abban különböznek, hogy azok nem társadalmi hasznosságot próbálnak igazolni, hanem egyéni hasznosságot – azt, hogy a címzett jól jár, ha elfogadja az ajánlatot.

Befolyásolási szövegeknél nagyon fontos a terminológia, mert az üzenetet sok esetben csak nyelvi elemek közvetítik. A szervezetről „sokat elárul”, hogy milyen szavakat, kifejezéseket használ. Nem hülye, fukar vagy gazdaságos, HR-vezető vagy személyügyi igazgató, CEO vagy igazgató, hogy csak a legtriviálisabb példákat említsük… Bár kevés olyan szervezet van Magyarországon, amelyik tudatos terminológiai politikát folytat, ha a fordító nem a megszokott terminusokkal fordít, az feltűnik a megrendelőnek. Ha meg kívánjuk tartani a megrendelőt, érdemes értéknövelt szolgáltatásként terminológiát kialakítani a számára.

Leíró szövegek: Furcsának tűnhet, hogy most jutunk el abba a kategóriába, ahová a közgazdaságtan, azaz a mikro- és makroökonómia tartozik. Általában minden közgazdász egyetért abban, hogy a közgazdaságtannak gyakorlati haszna nincs több, mint az, hogy alakítja a gondolkodást. A mikro- és makroökonómia ugyanis teljesíthetetlen peremfeltételek mellett működő modelleket használ. E tudományág központi kategóriái a kereslet, a kínálat és az egyensúly. A közgazdaságtan a racionális döntések tudománya, nincsen benne jó és rossz megoldás, hanem adott feltételek mellett optimális megoldást lehet elérni – gyakran akár több optimális megoldás is lehetséges. A közgazdaságtan „szépsége”, hogy ha mondunk egy állítást, és azt bizonyítjuk, általában az ellenkezőjét is be lehet ugyanazokkal az eszközökkel bizonyítani. A közgazdászok számára a közgazdaságtan elsősorban a gondolkodás iskolája. A kereslet és kínálat egyensúlya, a szabad verseny vagy éppen az állami beavatkozás fontossága minden közgazdász gondolkodásának mélyrétege. A közgazdaságtan racionális, semmi meglepő nincsen benne, és a közgazdászok szeretik döntéseiket hasonló logikával alátámasztani. Ugyan előfordul, hogy váratlan, meglepő fordulattal találkozunk a fordítás során, de általában (természetesen létezik ebben a szakmában is egy nem túl tehetséges réteg) ezekig didaktikusan jut el a szöveg, minden állítás meg van indokolva. Ilyen logikával a tudományos szövegeken kívül főleg makrogazdasági és vállalati elemzésekben, piackutatásokban, felmérésekben, esettanulmányokban találkozunk. Általában ezt a stratégiát kell követni felhívások, tenderkiírások esetében is.

Mivel a gazdasági szövegek ugyanolyan szerteágazóak, mint a gazdasági élet - a pénzügyi szféra, a termelő- és szolgáltató szféra, az állami szféra és még a magánszféra is része -, a gazdasági fordításra senkit nem lehet elméleti fejtegetéssel megtanítani. Bemutattuk azonban, hogy mely szövegek esetén muszáj megismerni a forrás- és célnyelvi kultúra intézmény- és jogrendszerét, és melyek esetén nem. A gazdaság nem változik gyorsan, bármennyire is így gondolnánk. A technológia igen, ahogyan azt Carl Shapiro és Hal Varian is megfogalmazták Information Rules című könyvükben. Adam Smith, David Ricardo, Karl Marx 18-19. századi elméletei a mai napig megállják helyüket, ugyanúgy, mint John Maynard Keynes vagy Milton Friedman e századbeli gondolatai. Az, hogy most éppen globalizáció vagy nemzetgazdaság van, csak a felszín. Ezeknek elég csak a terminológiájával tisztában lenni. A vállalati formák sem alakultak át teljesen az idők során. Ami megváltozott, az a kommunikáció, a marketing és a menedzsment, az információról és annak értékéről alkotott elképzelés, de ezek elválaszthatatlan részei mindennapi életünknek.

Talán jót tesz, ha a Figyelőn és a HVG-n kívül, ha már többször fordítottunk gazdasági szöveget, egyszer végigrágjuk magunkat egy közgazdaságtan tankönyvön is, legyen az akár Samuelson: Közgazdaságtan című könyve, akár a mai egyetemi (vagy akár középiskolai) mikro- és makroökonómia könyvek. Érdemes egyszer belenézni egy marketingkönyvbe is, mondjuk Philip Kotler könyvébe, hogy megértsük, a marketing sem más, mint az, hogy megpróbálunk minden lehetséges befolyásoló tényezőt összeszedni, egymásra hatásukat logikusan átgondolni. Segítenek a Magyarországon megjelenő idegen nyelvű gazdasági lapok is, mert láthatunk egy lehetséges – és általában elég jó – verziót a magyar gazdasági rendszer idegen nyelvű ábrázolására. A Financial Times-szal azonban vigyázzunk! Az, hogy például a tőzsdével kapcsolatos közleményeket nem biztos, hogy le tudnánk fordítani, nem feltétlen a mi képességeink hiányát jelenti – elképzelhető, hogy a magyar pénzügyi rendszer nem kompatibilis az amerikaival…

Ha pedig már fordítunk, használjunk referenciaanyagokat a szótárak mellett. Az Igazságügyi Minisztérium adatbázisa, amely a http://www.mobidic.hu/eujog oldalon lekérdezhető, és amely könyv alakban megjelent a MorphoLogic és a SZAK Kiadó közös kiadásában, elektronikusan pedig mind a MorphoLogic, mind az Akadémiai, mind pedig a HVG-ORAC kiadó kiadványaként kapható, jó és használható – szakmai szempontból is kiváló anyag. A piacon kapható minden egyéb gazdasági szótárral kapcsolatosan vannak fenntartásaim, javaslom, ha ezeket használjuk, utána a nem teljesen hétköznapi szavakra, kifejezésekre az interneten keressünk rá.