A fordítás története dióhéjban

A fordítás története messzire nyúlik vissza. Ebben az összefüggésben érdemes egy pillantást vetni a Biblia történetére, amely viszonylag jól dokumentált. Az Ótestamentumot először héber, majd részben arámi nyelven vetették papírra.

A Septuaginta

II. Ptolemaiosz király uralkodása alatt (Kr. e. 285-246.) a feljegyzések szerint 72 zsidó tudós, Izrael tizenkét törzsének 6-6 képviselője, munkálkodott azon, hogy Mózes öt könyvét lefordítsa héberről görögre. Miután elkészült a görög fordítás, a mű a legendás első fordítók emlékére a Septuaginta (a Hetven) nevet kapta. Kr. után az 1. században jött létre az Újszövetség koiné görög köznyelven.

Az ókori Rómában

A fordítások mindig is hozzájárultak a különböző nyelvű népek által felhalmozott ismeretek és a kultúra terjesztéséhez. Az ókori Róma szorosan kapcsolódott Görögországhoz, és a művelt rómaiak természetesen görögül is beszéltek. Így nem csoda, hogy Róma volt a központja a görög irodalom latinra fordításának. Ennek során részben nagyon szabad fordítások is készültek, például Cicero a görög filozófiát úgy ültette át latin nyelvre, ahogyan azt ő helyesnek tartotta – egyes helyesbítései, amint utólag bebizonyosodtak, pusztán az eredeti szöveg félreértésén alapultak. A vita, hogy a szó szerinti vagy az értelemszerű fordítást kell-e előnyben részesíteni, a mai napig tart.

A 9. és 10. században Bagdadnak központi szerepe volt az európai kultúra és tudomány előmozdításában. Azokat a szövegek, amelyeket itt fordítottak le görögről arabra, a „toledói fordítóiskola” forrásként használta fel. Ott ültették át a 12-13. században a nemcsak arab, de görög nyelvű szövegeket latinra, vagyis a tudomány nyelvére az európai középkorban. A legfontosabb szerzők, akiket itt meg kell említeni, nyilvánvalóan Arisztotelész és Platón.

A reneszánsztól napjainkig

A 14. századtól kezdve a reneszánsz felkeltette az érdeklődést az antik szövegek fordítása iránt. A gyorsan terjedő írásbeliség a tudomány területén, amely a könyvnyomtatással függ szorosan össze, ezt a folyamatot felerősítette – egészen a reformkorig. Luther Márton, a német reformátor, maga is bibliafordító volt és azt tartotta, hogy a jó bibliafordításnak mindenki számára érthetőnek kell lennie. Luther fordítása ezen kívül nagy jelentőséggel bírt a német nyelv szabványosításában – bizonyos tekintetben a Duden szótár előfutárának tekinthető. Ma azonban a Luther-féle Biblia nyelvezete meglehetősen idejétmúltnak tűnik – ezért időközben különböző modern fordítások születtek, amelyek figyelembe veszik a német nyelv dinamikus fejlődését az utóbbi évszázadokban, ráadásul még pontosabban a bibliai forrásszöveget követik.

A 20. században a globális kapcsolatok fejlődése óriási keresletet eredményezett – különösen a szakfordítás területén. Fordítási elméletek születtek, és képzési intézményeket hoztak létre fordítók és tolmácsok számára. A szakosodott fordítóirodák és a szakmai egyesületek a fordítás mint szakma térnyeréséről tanúskodnak.

+36 1 / 209 6386 ils@ils.hu